Péntek/Friday, 2024 Ápr 26, 11:31:39
Az Ön belépési neve Guest | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Guest

Fordító / Translator
A honlap menüje
Műfajok/Categories
Belépés/Enter
Belépési név:
Jelszó:
Statisztika






Jelen vannak:




Ma itt jártak:

free counters
zenekucko.ucoz.com Webutation
Nyitólap » 2015 » November/November » 21 » ABC of the Blues CD3: Bobby “Blue” Bland, Charles Brown (2010) Music and Theme Licensing
ABC of the Blues CD3: Bobby “Blue” Bland, Charles Brown (2010) Music and Theme Licensing
6:11:52

FLAC / 320 kb/s
Tracklist & download links in comments
Related Posts with Thumbnails
Kategória: Blues | Megtekintések száma: 979 | Hozzáadta: Levin
Hozzászólások összesen: 3
1 Levin  
0
A 2013 Augusztus 21-i bejegyzés frissítése.

Robert Calvin Bland (1930-2013)

Bobby „Blue” Bland amerikai bluesénekes Tennesse állam szülötte, mégis inkább a texasi blues egyik meghatározó előadójaként tartották számon - a blues oroszlánjának is nevezték. Elsősorban Johnny Ace, Rosco Gordon, Ray Brown, Blind Lemon Jefferson, T-Bone Walker, Muddy Waters és Sonny Boy Williamson zenei örökösének tekintette magát. Érdemes megemlíteni, hogy sok más zenész mellett a hippikorszak alapegyüttese, a Grateful Dead is követőjének vallja magát. Robert Calvin Bland volt az anyakönyvezett neve és 1930. január 27-én látta meg a napvilágot Rosemarkban, de már gyermekként Memphisbe költözött családjával. Helyi gospel együttesekkel kezdett énekelni, miközben a város híres utcáján, a sokak által megénekelt Beale Streeten csavargott. Első ismert együttesét Beale Streetersnek keresztelte el.
Az ötvenes évek elején elkészítette első felvételeit, de énekelni csak katonai szolgálatának letöltése után kezdett el. Leszerelésekor 1954-ben visszatért Memphisbe, ahol egykori zenésztársakkal kezdett játszani, köztük volt Johnny Ace, aki a műfaj nagyszerű énekese és zongoristája volt, de nagyon fiatalon meghalt. A fiatal zenészeket mind több helyre hívták, mind jobban megismerte és megkedvelte a közönség. Ez természetesen kedvezően hatott lemezeinek eladására is: 1957-ben Bobby első helyre került a Billboard rhythm and blues kislemez-listáján Farther Up The Road című dalával. A legjobb tíz közé jutott a Litte Boy Blue című dala is. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évtized elején folytatódott sikersorozata, a lista élére került az 1961-es I Pity The 1 Fool és az 1963-as That’s The Way Love is első volt, de jónéhány szám került előkelő pozícióba később is. Alig maradt le a csúcsról a Turn On Your Love Light 1962-ben.
Mintegy negyven albuma, és csaknem ugyanennyi válogatása jelent meg több mint fél évszázados pályafutása során. A hetvenes években Joe Scott dalszerzővel és hangszerelővel is dolgozott, s közreműködő volt egyik példaképe, B. B. King több albumán.
A hetvenes évek végén az alkohol miatt eltűnt az élvonalból. Noha meagálljt tudott parancsolni, a régi szép idők már nem tértek vissza számára, korábbi népszerűségét nem tudta visszaszerezni. Így is a háború utáni bluesnemzedék egyik jellegzetes képviselője, aki méltán került a blues és a rock and roll halhatatlanjai közé. Grammy-díjjal nem büszkélkedhet, de Grammy Életműdíjjal kitüntették. (Kovács Miklós, literatura.hu)


01 – It’s My Life, Baby
02 – Honey Bee
03 – Lost Lover Blues
04 – Time Out
05 – Million Miles from Nowhere
06 – You’ve Got Bad Intentions
07 – I Don’t Believe
08 – You Did Me Wrong
09 – Last Night
10 – Wise Man’s Blues

2 Levin  
0
Charles Brown (1922-1999)

Kitűnő, blues- rhythm and blues énekes, zongorista, zeneszerző és hangszerelő volt Charles, azaz Charlie Brown, akit a rock and roll legnagyobb előadói közül is sokan zártak a szívükbe. Gyakorlatilag ameddig mozdulni bírt, színpadon volt, még a kilencvenes években is turnézott Bonnie Raitt bluesénekesnővel. Halála után két hónappal a rock and roll halhatatlanjai közé választották. Több szerzeménye került a Billboard országos listáira.
A kis Charlie hamar árvaságra jutott, de nagyszülei igyekeztek mindent megadni neki. A klasszikus zongorával kezdte, már egészen fiatalon igen tisztességesen megtanult játszani.
A negyvenes évek elején Kaliforniába vándorolt. 1943-ban Los Angelesben amatőr zongoraversenyt nyert és bekerült a Lincoln színház állandó zenekarába.
A negyvenes években Johnny Moore Three Blazers nevű zenekarában énekelt. Kitűnő dalokkal látta el az együttest, az 1945-ben született Driftin’ Blues a rhythm and blues listára került, s 23 héten át maradt a legjobbak között. Sikere volt a Sunny Road, a New Orleans Blues és a Merry Christmas Blues című szerzeményeivel is - ez utóbbi 2. volt a Billboard 100-as listáján, s a dal országosan ismertté tette együttesét .
Tagja volt a fantasztikus hangú Nat King Cole triójának,1948-ban megalakította első saját zenekarát, de szólófelvételeket is készített.
A negyvenes-ötvenes évek fordulóján a Get Yourself Another Fool, a Long Time, a Trouble Blues, az In The Evening When The Sun Goes Down és a Homesick Blues című dalaival aratott sikereket, a west coast blues jelentős előadójává nőtte ki magát. Összesen tíznél több listás dala volt ezekben az években. Jelentős hatást gyakorolt többek között Ray Charles-ra, Percy Mayfieldre és Johnny Ace-re is.
A Black Night, az I’ll Always Be In Love With You és egyik legismertebb darabja, a Please Come Home For Christmas volt a legnagyobb sikere az ötvenes-hatvanas évek fordulóján. Ez utóbbi dal kislemezéből több mint egymillió példányt adtak el 1968-ig. Megfordult Fats Domino, Ray Charles, B. B. King koncertjein alkalmi társként. Játszott Louis Jordannel, John Lee Hooker-rel, Big Joe Turnerrel és másokkal.
A hatvanas években Charlie egy időre "eladta lelkét az ördögnek" - Los Angeles éjszakai mulatóiban és kocsmáiban zenélt. A hetvenes évek közepétől visszatért a koncertezéshez, részt vett a San Franciscó-i bluesfesztiválon. Ettől kezdve ismét visszakerült a blues és rhythm and blues fő áramába, és egész Amerikában és Európában is folyamatosan turnézott. A nyolcvanas és kilencvenes években is jól bírta magát, koncertjei mindig élményszámba mentek. A nyolcvanas években gyakran koncertezett New Yorkban is. 1998 augusztusában adott utoljára koncertet, közvetlenül halála előtt Bonnie Raitt gitáros-énekesnővel lépett színpadra. Összesen több mint fél évszázadot töltött Amerika és a nagyvilág különböző pódiumain.
Mintegy harminc eredeti albuma készült, a kiadói halála után megjelentették több korongját, válogatását.
Már halála után érdemelte ki a blues legrangosabb elismerését, a W. C. Handy Awardot, több lemezét jelölték Grammy-díjra. A legrangosabb lemezkiadók, köztük a Verve, az Alligator, az Ace Records és a King Records jelentették meg felvételeit. (Kovács Miklós, literatura.hu)


11 – Driftin’ Blues
12 – Trouble Blues
13 – In the Evening When the Sun Goes Down
14 – Get Yourself Another Fool
15 – Black Night
16 – Hard Times
17 – Cryin’ Mercy
18 – Evening Shadows
19 – Fool’s Paradise
20 – Merry Christmas, Baby

Kód
http://pasted.co/a8596f6a

3 Bfater  
0
Köszönöm

Name *:
Email:
WWW: