Anita O'Day Anita Colton (1919-2006) néven a Missouri állambeli Kansas Cityben született.E néven korai tinédzseréveitől profi Walkathon (maratoni tánc) versenyző volt. Ekkortájt változtatta nevét O'Dayre. Más versenyzőkkel együtt őt is éneklésre bátorították, és egy Walkathon alatt, amikor Erskine Tate zenekara kísért, felismerte, hogy az éneklés jobb út a showbusinessen belüli hírnév megszerzéséhez, mint a tánc. Tinédzserévei végén áttért az éneklésre, Gene Krupa pedig, aki egy chicagói klubban hallotta énekelni, azt mondta neki, szól, ha lesz hely a számára.
1941 elején végül Gene Krupa hívta zenekari tagnak, méghozzá pár héttel azután, hogy Roy Eldridge-et is szerződtette. A Krupa, Eldridge, O'Day kombináció igen ütőképes volt, a zenekar meglehetősen népszerű lett, gyorsan a késői swingkorszak egyik legjobbjává vált.
Miután Krupa 1943-ban feloszlatta zenekarát, O'Day Stan Kentonnal dolgozott tovább, és olyan slágerszámokat vett fel lemezre, mint az,, And Her Tears Flowed Like Wine" és a “The Lady In Red". 1945-ben visszatért az újjáalakított Krupa bandhez, ahol újabb slágerei születtek, többek között az “Opus No. 1". 1946-ban szólókarriert kezdett, és ettől kezdve ő lett a főcím, a legfontosabb név. Az ötvenes években számos pompás albumot készített.
O'Day életét éveken át nehezítette a drogfüggőség, ennek ellenére folytatta a kiváló albumok kiadását, így Jimmy Giuffreval a Cool Heat-et, Johnny Mandellel és Barney Kessellel a Trav'lin Light-ot és Cal Tjaderrel a Time For Two-t. Intenzíven turnézott, zabolátlanul élt, kimerítő életvitele volt (nem említve a heroinfüggőség tucatnyi évét), 1966-ban kis híján meghalt. O'Day végül megszabadult a drogoktól, folytatta a turnézást, szerte a világban klubokban, koncerteken, fesztiválokon lépett fel. Kevesebb felvételt készített, majd saját tulajdonú lemezcégének, az Emilynek köszönhetően a hetvenes évek elején egyedi elképzeléseinek megfelelően számos albuma jelenhetett meg. 1985-ben a Carnegie Hallban ünnepelte művészi pályafutásának 50 esztendős jubileumát, az évtized végén Nagy-Britanniában turnézott, fellépett a Ronnie Scott's Clubban és a kenti Leeds Castle Jazz Festivalon.
O'Day énekhangja mélyről jövő torokhang, nagy ritmikai hajtóerővel énekel. Scaténeklése, a dalok szabad kezelése, különösen ha uptempóban énekel, számos figyelemre méltó énekelőadást eredményezett. Csúcsperiódusában dikciója kiemelkedő volt, különösen a gyorsabb tempókban artikulált tisztán és precízen. A balladákban biztos és jellegzetes. Jóllehet nagyon is eredeti stílusa van, de frazírozása Billie Holiday hatását mutatja. A színpadon lenyűgöző összhangban van a zenészekkel és a közönséggel, ezek a tényezők számos stúdiófelvételén kevésbé érzékelhetők. Pályája későbbi korszakában, mindenekelőtt élőben, már hangmagassági problémái voltak, amelyet személyiségének erejével ellensúlyozott. Önéletrajzát nem lehet letenni. (Jazz-zenészek Lexikona)



A dalok:
1 What Is This Thing Called Love? 2:31
2 Ten Cents A Dance 2:14
3 Waiter, Make Mine Blues 3:20
4 Bewitched, Bothered And Bewildered 4:18
5 Tea For Two 3:18
6 Honeysuckle Rose 3:13
7 Love Me Or Leave Me 2:32
8 It Shouldn't Happen To A Dream 3:00
9 Miss Brown To You 4:00
10 I Get A Kick Out Of You 2:24
11 Let's Face The Music And Dance 3:16
12 Peel Me A Grape 3:03
13 Angel Eyes 3:30
14 Crazy He Calls Me 3:25
15 Whisper Not 2:55
16 Señor Blues 2:45
17 Sing, Sing, Sing 3:30
18 Avalon 2:14