Antonio Vivaldi (1678-1741) Velencében született, ahol apja a Szent Márk templom zenekarának hegedűse volt. Valószínűleg ő tanította fiát hegedülni, aki hamarosan eljutott arra a szintre, hogy a templomi szolgálatban helyettesíthesse. 1693-ban lépett az egyház kötelékébe, 1703-ban szentelték pappá. Valószínűleg ugyanebben az évben került a velencei Ospedale della Pietá leányárvaházhoz mint zenemester. Az intézethez fűződő szoros kapcsolata egy évtized múltán kezdett lazulni, abban az időben, mikor Vivaldi a zenés színpad felé orientálódott (1713-ban, Vicemában mutatta be Ottone in Villa című, első operáját). Operái előkészítése, valamint a Velencébe látogató uralkodók és külföldi muzsikusok ismeretsége révén kiépített kapcsolatai gyakori utazásra késztették Vivaldit, aki a húszas és harmincas években feltehetően külföldön (Bécsben, Münchenben) is járt. Az árvaházban mindazonáltal — rövidebb-hosszabb megszakítással — 1740-ig működött. Ekkor — valószínűleg Drezdába készülve — Bécsbe távozott, itt érte utol a halál, 1741-ben. „Don Antonio Vivaldi abbé, a hasonlíthatatlan hegedűs, akit a Rőt papnak hívtak, és igen nagyra becsültek művei és koncertjei révén, életében több mint ötvenezer dukátot keresett, de mértéktelen pazarlása folytán szegényen halt meg Bécsben” — olvasható egy kortársa emlékirataiban.
„Aki belép Vivaldi világába, azt kezdettől fogva ez a két újdonság fogadja és kíséri: a foltban fogamzott forma és a hullámban felfogott dallam. A harmónia tág felülethatásai, a laza körvonalak közt fogalmazott dinamikus fokozatok, mind ezt a gondolkodást szolgálják és magyarázzák” — írja Szabolcsi Bence. Zenetörténeti jelentősége — és széles körű sikereinek titka — a versenymű-forma végleges kikristályosításában és az ennek megfelelő zenei tartalom tökéletes összhangjában rejlik. Vivaldi koncertjeiben a szólóhangszer már öntudatosan, hivalkodóan emelkedik ki az együttesből, hol a ritmus ellenállhatatlan lüktetésének motorikus sodrát követve (nyitó tételek), hol a dallam lenyűgöző szépségével rabul ejtve (lassú tételek), hol vérpezsdítő tánc lejtését szuggerálva (zárótételek). (Pándi Marianne)

A lemezen a mester lantkoncertjei hallhatók.