Antonio Vivaldi (1678-1741) Velencében született, ahol apja a Szent Márk templom zenekarának hegedűse volt. Valószínűleg ő tanította fiát hegedülni, aki hamarosan eljutott arra a szintre, hogy a templomi szolgálatban helyettesíthesse. 1693-ban lépett az egyház kötelékébe, 1703-ban szentelték pappá. Valószínűleg ugyanebben az évben került a velencei Ospedale della Pietá leányárvaházhoz mint zenemester. Az intézethez fűződő szoros kapcsolata egy évtized múltán kezdett lazulni, abban az időben, mikor Vivaldi a zenés színpad felé orientálódott (1713-ban, Vicemában mutatta be Ottone in Villa című, első operáját). Operái előkészítése, valamint a Velencébe látogató uralkodók és külföldi muzsikusok ismeretsége révén kiépített kapcsolatai gyakori utazásra késztették Vivaldit, aki a húszas és harmincas években feltehetően külföldön (Bécsben, Münchenben) is járt. Az árvaházban mindazonáltal — rövidebb-hosszabb megszakítással — 1740-ig működött. Ekkor — valószínűleg Drezdába készülve — Bécsbe távozott, itt érte utol a halál, 1741-ben. „Don Antonio Vivaldi abbé, a hasonlíthatatlan hegedűs, akit a Rőt papnak hívtak, és igen nagyra becsültek művei és koncertjei révén, életében több mint ötvenezer dukátot keresett, de mértéktelen pazarlása folytán szegényen halt meg Bécsben” — olvasható egy kortársa emlékirataiban.

A sorozat huszadik lemezén a mester kamara-zenakarra írt versenyművei hallhatók az Il Giardino Armonico előadásában.
Az Il Giardino Armonicót joggal tekinthetjük világmárkának. Mint minden sikert, az Il Giardino sikereit is sokan próbálják megközelíteni, félreismerhetetlen stílusú előadásaikat pedig utánozni. Ám mint mindenben, a zenében is az eredeti, a hamisítatlan a legjobb.

"Életem első élménye az Il Giardino Armonico együttessel, úgy 15 éve, egy Vivaldi-felvétel volt. Egyik barátom egyszerűen csak annyit mondott rá: nem normálisak. Egy külföldi régizenész ismerősöm Miki egereknek titulálta őket, én meg azon tűnődtem, miért játssza mindenki olyan végtelenül unalmasan Vivaldi zenéjét, ha így is lehet?
Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a zenekar egyike azoknak az együtteseknek, muzsikusoknak, akik alapjaiban változtatták meg a zenehallgatók elképzeléseit a barokk korszak muzsikájáról. Lehet vitatkozni az ízlésen, lehet azt gondolni, hogy néha túlzásba esnek, hogy magamutogatók. De érdemes elgondolkodni azon, mire is való egyáltalán a zene, ha nem arra, hogy fellobbantson, megdöbbentsen, fantáziát ébresszen, könnyeket és mosolyt fakasszon, sőt néha akár meg is botránkoztasson... szóval: hasson ránk." (Johanna, momus.hu)


Jelszó/Password: levente