Vasárnap/Sunday, 2016 Dec 04, 4:51:25
Az Ön belépési neve Guest | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Guest

Fordító / Translator
A honlap menüje
Műfajok/Categories
Belépés/Enter
Belépési név:
Jelszó:
Mini chat
Statisztika



Online összesen: 54
Vendég/Guests: 53
Tag/Users: 1
Levin


Ma itt jártak:
Levin, Joski, Mogorva, trszl, dali300, Draco, abraka, Gob, eduardovillela, RaWei, nordea, Páatta, vuzzard, uhunsik, nghtraum, KovaKő, gasjuim
free counters
zenekucko.ucoz.com Webutation
Nyitólap » 2015 » Április/April » 18 » Bill Frisell - Disfarmer (2009) Elektra/Nonesuch Records
Bill Frisell - Disfarmer (2009) Elektra/Nonesuch Records
5:10:36

on Grooveshark
FLAC / 320 kb/s
Tracklist & download links in comments
Related Posts with Thumbnails
Kategória: Jazz | Megtekintések száma: 1626 | Hozzáadta: Levin
Hozzászólások összesen: 2
0
1  
A 2009 Szeptember 2-i bejegyzés frissítése.

„Szeretek jól szórakozni, amikor játszom, és szeretem a komédiát. Egészen más világban járok, amikor zenélek, olyankor megtehetem mindazt, amit a való életben nem.” Így az 57 éves Bill Frisell, sokak szerint a legamerikaibb jazzgitáros, aki a rock, a country és a blues érzésvilágát is magáénak tekinti. Gyerekkorában klarinétozott, majd szaxofonozott, s négyévesen építette első kartongitárját. E hangszer mellett akkor döntött végleg, amikor Wes Montgomeryt hallotta gitározni. Nem sokkal később beiratkozott a bostoni Berklee-re, és kisvártatva olyan neves jazzistákkal játszhatott együtt, mint Jim Hall, Pat Metheny, Mike Stern, Vinnie Colaiuta és Joe Lovano.
(passzio.hu)

"Ha Bill Frisell tehetségéről, tudásáról akarnék írni, akkor egy kisebb könyvet meg tudnék tölteni, és a szavak többsége pozitív jelző lenne, ezért inkább fogadjuk el evidenciaként, hogy ez az ember a legnagyobb muzsikusok közé tartozik.
Ám van valami, ami az igazán technikás és gyakorlott zenészeket megkülönbözteti a többiektől, ez pedig nem más, mint amit bizonyos esetekben „ihlet”-nek szokás nevezni, bizonyos esetekben pedig szimplán azt mondják rá, hogy „jó ötlet”.

Bill Frisell a jó ötleteknek sincs híján, mindig képes előállni valami olyasmivel, ami a zenéjét jelentősen megkülönbözteti a többiekétől.
Ő nem elégszik meg azzal, hogy bizonyos világsztárokhoz hasonlóan előveszi mondjuk Robert Johnson félig-meddig elfeledett bluesait, majd leporolja, és újszerű, „electric blues” formában átdolgozva felkínálja a közönségnek – Bill Frisellnek ebben az esetben ennél sokkal jobb ötlete támadt.

Mike Disfarmer 1884-ben született. Valódi neve Michael Meyer volt, de felnőttkorában az volt az első dolga, hogy megváltoztassa a „családi örökséget”, ezzel is jelezve, hogy szakítani kíván szüleivel és azzal a közösséggel, amelyben felnőtt.
Vándor fényképészként dolgozott, fáradhatatlanul rótta Amerika útjait, meg-megállt, és esküvőkön, keresztelőkön, meg hasonló alkalmakkor elkészítette a családi mosolyalbumokba passzoló felvételeit.

1959-ben halt meg; halálát követően kerültek elő az arkansasi Heber Springs lakóiról készített felvételei – csupa-csupa, ma már művészinek nevezhető fénykép. Ezt követően indult be a valódi kutatás Disfarmer képei után; ezekből a fotókból aztán összeállt egy kiállításnyi anyag. A kiállítás nagyon népszerű lett Amerikában, a képeket több helyen is bemutatták.

Ha végigtekintünk Disfarmer képein (a neten, kis kutakodás után bárki rájuk találhat), megállapíthatjuk, hogy bár embereket fotózott, de valójában Amerika egy-egy kis szilánkját mutatta be.

Felvételei kordokumentumok, amelyeket egymás mellé illesztve kisebb közösségek élete vázolódik fel előttünk; megpillanthatjuk azokat az arcokat, amelyek láttán nagyjából fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen is volt Amerika a ’20-as, ’30-as, ’40-es és ’50-es években.
Valahogy úgy követhetjük végig ennek a 3-4 évtizednek a változásait, mint mondjuk a Forrest Gump című filmben azt a húsz-huszonöt évet, amelyet a Tom Hanks által alakított karakter megélt.

Bill Frisellt ez a fényképsorozat, pontosabban: Disfarmer életműve ihlette meg, ezekhez a fotókhoz írt zenét – vagyis lényegében azt tette, amit Ry Cooder a Paris, Texas esetében.
De amíg Ry filmhez játszott aláfestést, addig Bill Frisell állóképekhez ad diaporáma-szerűen végtelenül hangulatos, ízig-vérig amerikai, hol tradicionális, hol modern, hol jazzes, hol pedig vegytisztán bluesos muzsikát.

Az egyes szerzemények filmzene jellegét hangsúlyozza a hosszuk is: van közöttük 1-2 perces, hangulatrajzoló szösszenet, és vannak hosszabb dalok is; egyiket sem igazán lehetne kiemelni a többi közül – ezt az anyagot teljes egészében, odafigyelve érdemes és kell meghallgatni, és nem, egyáltalán nem szükséges, hogy közben lássuk a fotókat, azok nélkül is élményt nyújt." (Szántai Zsolt)



Az album felvételeinek készítői: Bill Frisell - electric and acoustic guitars, loops, music boxes; Greg Leisz - steel guitars, mandolin; Jenny Scheinman - violin; Viktor Krauss - bass.

0
2  
A számok:
1. Disfarmer Theme
2. Lonely Man
3. Lost, Night
4. Farmer
5. Focus
6. Peter Miller's Discovery
7. That's Alright, Mama
8. Little Girl
9. Little Boy
10. No One Gets In
11. Lovesick Blues
12. I Can't Help It (If I'm Still In Love With You)
13. Shutter, Dream
14. Exposed
15. The Wizard
16. Think
17. Drink
18. Play
19. I Am Not a Farmer
20. Small Town
21. Arkansas (Part 1)
22. Arkansas (Part 2)
23. Arkansas (Part 3)
24. Lost Again, Dark
25. Natural Light
26. Did You See Him?

Kód
http://tny.cz/d80d59e0

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]