David Warren Brubeck (1920-2012)

A jazztörténet egyik legnagyobb egyénisége a zongoristaként, szerzőként és zenekarvezetőként legendás Brubeck. Azok közé a művészek közé tartozik, akik egyszerre tettek eleget a legmagasabb színvonalú szakmai elvárásoknak, miközben igényesen szolgálták ki a közönséget. A monterey-i jazz fesztiválnak 1958-tól több mint tíz alkalommal volt ünnepelt fellépője, de szerepelt Montreux-ben is. Nemcsak a jazzben tette le névjegyét, hanem a klasszikus zenében, sőt musicalt is szerzett. A modern jazz legnépszerűbb alakjaként tisztelik, lebontotta a 4/4-es ütemeket a jazzben. Többször is kijelentette: haláláig jazzt akar játszani. A klasszikus zenéből sokat épített be a jazzbe, művészetére nagy hatással volt Bach, Beethoven és Chopin, a jazz óriásai közül többek között Duke Ellington-t, Art Tatumot, és Errol Garnert tekintette példaképének. Csak saját zenekarai több mint 200 szerzeményét játszották. 1996-ban kapta Grammy életműdíját, számos elismerése közül erre a legbüszkébb. Ezen kívül a BBC életműdíjasa, Több amerikai elnök előtt játszott. Saját műfaján kívül írt balettzenét, filmzenét, musicalt, oratóriumot, misét és kantátákat. Kvartettje számára mintegy 200 számot szerzett. Time Out című albumából egymilliónál többet adtak el. 2009-ben Kennedy Központ-díjat 2010-ben Miles Davis-díjat kapott. A Downbeat című jazz-szaklap halhatatlanjai közé választotta. Halála évében is öt albumot jelentettek meg a kiadói. Brubeck pályafutása átívelte az amerikai jazz második világháború utáni történetét.
Eleinte édesanyja tanította zongorázni, nagyon fiatalon megmutatkozott tehetsége, sokáig hadilábon állt a kottaolvasással. Tizenhárom éves korában profi jazz-együttesekkel játszott. Tizennyolc éves korától zenei tanulmányokat folytatott a kaliforniai College of Pacific-en. A háború idején a hadseregben is volt zenekara, leszerelése után, 1946-tól a Mills College-ban Darius Milhaud tanítványa volt, de tanárai között volt Schönberg is.
1944-ben ismerkedett meg Paul Desmond altszaxofonossal és zeneszerzővel, akinek leghíresebb számát, a Take Five-ot köszönhette. A negyvenes évek végén egy évfolyamtársaiból alakult együttest vezetett, első felvételeit a nyolctagú Jazz Workshop Ensemble formációval készítette. Ezután egy trió következett, majd 1951-ben megalakította a legendás Dave Brubeck Quartetet Desmond bevonásával . A Quartet a hatvanas évek végéig működött folyamatosan változó összetételben, 1967-ben feloszlott, de a hetvenes években ismét összeállt. Tagja volt Gerry Mulligan szaxofonos is.
1950-től Brubeck sztárzenésznek számított, 1953-ban vezette először a Downbeat népszerűségi listáját, s a Metronome szaklapban is az élre került. 1954-ben a Time magazin címoldalára került fényképe (másodikként Louis Armstrong után). Az ötvenes években több kitűnő lemez után 1959-ben megjelent a klasszikus Time Out, rajta a bizonyos Take Five-val, valamint a "Blue Rondo A La Turk"-kel. Több mint egymillió darabot adtak el belőle.
Az évek során barátságba került többek között Duke Ellingtonnal és Louis Armstronggal. A híres személyiségek közül találkozott II. János Pál pápával, Ronald Reagan amerikai elnökkel és Mihail Gorbacsov egykori szovjet vezetővel.
Hat gyermeke közül négy zenész lett, fiaival többször muzsikált együtt.
Sorlemezként is jóval több, mint száz albuma jelent meg (ő maga 115-ig számolta), ehhez jön a hatalmas mennyiségű válogatás. (Kovács Miklós)

A lemez felvételei 1959. szeptember-októberében New Yorkban készültek.

A számok:
01. Oh, Susanna (2:41)
02. When It's Sleepy Time Down South (5:53)
03. Little Rock Getaway (3:21)
04. Jeannie with the Light Brown Hair (2:27)
05. Deep in the Heart of Texas (3:19)

06. At the Darktown Strutters' Ball (1:38)
07. Nobody Knows the Trouble I've Seen (5:56)
08. Happy Times (2:33)
09. Darling Nellie Gray (5:21)
10. Southern Scene (5:37)

A zenészek:
Dave Brubeck (piano)
Paul Desmond (alto sax)
Joe Morello (drums)
Eugene Wright (bass)

Köszönöm szépen!

Nagyon szívesen!