Dave Weckl a modern, elektronikus és fúziós jazz egyik legelismertebb dobosa a kilencvenes évek elejétől kezdve. Nevét Chick Corea dobosaként ismerhette meg a világ, akinek Elektric Bandjében hat évig szolgáltatta a ritmusszekció markáns, határozott, ugyanakkor ritmikailag rendkívül gazdag alapját. Weckl St. Louisban született és fiatal korától soul- és jazz-élményei határozták meg zenei érdeklődését. Nyolcévesen ült először dob mögé, jatékát Buddy Rich stílusa irányította, de akítvan érdeklődött a Rythm and Blues dinamikai ellenpontjai iránt is. Felvételt nyert a Bridgeporti Egyetem jazz tanszakára, de két év után abba is hagyta – amikor alkalma nyílt, hogy belevesse magát a New York-i zenei életbe. Első zenekarával, a Nitesprite-tal már európai turnékon is részt vett, és nem utolsó sorban itt figyelt fel rá az akkor már nagyon elismert és népszerű dobos, Peter Erskine. Neki köszönheti további kapcsolatait a fantasztikus dominikai zongoristával, Michel Camilóval, ami alighanem megalapozta érdeklődését a latin jazz irányába. Innen már nem kellett sok ahhoz, hogy a ’80-as évek elejétől Dave Weckl az egyik legfoglalkoztatottabb stúdiózenész legyen az egész amerikai keleti parton: közreműködik a Brecker Brothers, Paquito D’Rivera, Eliane Elias, George Benson sőt Madonna, Diana Ross vagy Robert Plant ekkori lemezein. Chick Corea 1986-ban látta először egy New York-i klubban, azonnal meghívta, és összesen hét évig alkották együtt a jazztörténeti jelentőségű Chick Corea Elektric Bandet (Chick Corea – billentyű, Frank Gambale – gitár, Eric Marienthal – szaxofon, John Patitucci – basszusgitár, Dave Weckl – dob), és egy ideig játszott az Akoustic Bandben is. A dobost ekkor már megtörhetetlen szakmai elismerés övezte: több doboktató videokazettát jelentetett meg, és 1990-ben jelentkezett első szólólemezével is (Master Plan GRP Records). Weckl saját zenéjének stílusa erőteljes eszközökkel vonultatja fel mindazt a zenei élményt, ami az előadót élete során érte: a zenei tempók kiegyensúlyozottsága az R’n’B kötöttségeiből táplálkozik. Témái és groove-jai a ’80-as és ’90-es évek fúziós jazzének összegzései – nem mindig maradéktalan színvonalon. Saját kvartettjén (Tom Kennedy – basszusgitár, Gary Meek – szaxofon, Steve Weingart – billentyűs hangszerek, Dave Weckl – dob) belül megőrzi a ritmushangszer hangsúlyos szerepét, sőt a ritmus olykor a többi zenekari tag játékában is felülkerekedik a dallam és a harmónia jelentőségén. Aktívan foglalkozik tanítványaival, akik előtt szívesen felfedi lenyűgözően virtuóz technikájának szakmai műhelytitkait. Magyar ösztöndíjas növendéke volt Szendőfi Péter, aki a hazai jazzélet egyik nagyon fontos közreműködője, számos, különböző stílusú formáció dobosa. (fidelio.hu)



Kedves Gykrantz köszönjük a lemezt!

DISC ONE
1. Wake Up 8:05
2. Braziluba 10:41
3. Mesmer-eyes 7:05
4. Oasis 8:04
5. Crossing Paths 10:46
6. Hesitation 3:01
7. The Chicken 10:33

DISC TWO
1. Toby's Blues 10:08
2. Just For The Record 12:00
3. Rhythm-a-ning 10:06
4. Cultural Concurrence 8:06
5. Tiempo De Festival 12:42

A zenészek: Dave Weckl - drums, percussion; Steve Weingart - keyboards; Tom Kennedy - electric bass; Gary Meek - tenor saxophone, soprano saxophone; Jerry Hey, Gary Grant - trumpet.