Csütörtök/Thursday, 2016 Dec 08, 3:02:23
Az Ön belépési neve Guest | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Guest

Fordító / Translator
A honlap menüje
Műfajok/Categories
Belépés/Enter
Belépési név:
Jelszó:
Mini chat
Statisztika



Online összesen: 25
Vendég/Guests: 23
Tag/Users: 2
Levin , bobcat100


Ma itt jártak:
Levin, KTib962, Fazék, Mogorva, Gob, eduardovillela, techton, szines
free counters
zenekucko.ucoz.com Webutation
Nyitólap » 2015 » Március/March » 17 » Doc & Richard Watson - Third Generation Blues (1999) Sugarhill
Doc & Richard Watson - Third Generation Blues (1999) Sugarhill
8:40:00

on Grooveshark
FLAC / 320 kb/s
Tracklist & download links in comments
Related Posts with Thumbnails
Kategória: Folk and Traditional Music | Megtekintések száma: 934 | Hozzáadta: Levin
Hozzászólások összesen: 1
0
1  
A 2013 Február 14-i bejegyz0és frissítése.

Arthel Lane Watson (1923-2012) a Doc (Doki) becenevet fiatalon, egy élő rádiófelvétele alkalmával kapta.
Watson egyéves korában egy betegség következtében veszítette el látását. Zenei tehetsége hamar megmutatkozott, első gitárját gyerekkorában kapta. Villámgyors pengetésével hozzájárult, hogy az ötvenes-hatvanas évekre a gitárhangzás előtérbe kerüljön. Játéka számos zenészre gyakorolt nagy hatást. Richard unokája szerint, akivel ezt a lemezt is készítette, virtuozitása kollégáit is megdöbbentette, sokan érezték magukat a társaságában "leforrázva".
Zenei karrierje 1960-ban kezdődött, amikor Ralph Rizzler zenész és menedzser a szárnyai alá vette. Három évvel később már fellépett a Newport Folk Fesztiválon, első lemezszerződését egy évvel később írta alá. Pályafutása során 60 albuma jelent meg, ebből hét nyert Grammy-díjat. Nyolcadik Grammyjét, az életműdíjat 2004-ben kapta meg. 1997-ben Bill Clinton elnök a legrangosabb amerikai művészeti kitüntetést (National Medal of the Arts) adományozta Watsonnak.

Fia, Merle Watson 1964-től lépett fel vele, ám 1985-ben egy baleset következtében 35 esztendősen elhunyt. Doc Watson fontolóra vette visszavonulását, ám aztán fia emlékére megalapította az észak-karolinai MerleFestet. A Wilkersboróban évente szerveződő zenei fesztivál bevétele egy helyi közösségi főiskolát támogat. A fesztivál hagyományosan a "tradicionális plusz" zene ünnepe: Watson és fia nevezték így repertoárjukat, amely az Appalache hegység hagyományos zenéjétől minden egyéb stílusig terjedt, amihez éppen kedvük volt.
Zenész kollégái mély tisztelettel emlékeztek meg róla. Mint a gitáros Pete Huttlinger elmondta, megadatott neki az a ritka tehetség, hogy bármit játszott, az a szám olyan lett, mintha a sajátja volna, "rányomta a bélyegét".

Beverly Perdue észak-karoliniai kormányzó a halála utáni megemlékezésében felidézte, hogy Doc Watson beutazta a világot, de mindig visszatért szülőhelyére, Deep Gapbe. Mint hozzáfűzte, Észak-Karolina szerencsésnek mondhatja magát, hogy kultúrájának és értékeinek olyan nagykövete volt a világban, mint Watson.

2011-ben életnagyságú szobrot kapott Boone-ban, azon a helyen, ahol egykor utcai zenészként keresett pénzt családja támogatására. Watson kérésére az alábbi felirat került az alkotás mellé: "Csak egy az emberek közül". (MTI)



1. Turn The Lamps Down Low (Honey Please Don't Go)
2. If I Were A Carpenter
3. House Of The Rising Sun
4. Gypsy Davey
5. St. James Infirmary
6. Uncloudy Day
7. South Coast
8. Milk Cow Blues
9. Train Whistle Blues
10. Moody River
11. Columbus Stockade Blues
12. Walk On Boy
13. Summertime
14. Precious Lord Take My Hand

Kód
http://tny.cz/f75be283

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]