A New Orleanst 2005-ben teljesen leromboló Katrina-hurrikán és a város utóélete rengeteg előadót inspirált dalszerzésre vagy megemlékezésre az utóbbi években, gondoljunk csak Allen Toussaint és Elvis Costello Allen Toussaint és Elvis Costello közös lemezére (The River In Reverse) és koncert-DVD-jére (Hot As A Pistol, Keen As A Blade), vagy a sztárparádés Fats Domino tribute albumra (Goin’ Home). Borítékolható volt, hogy a louisianai város egyik legnevesebb szülöttének, Dr. Johnnak (született: Malcolm John Rebennack Jr.), a fél évszázada aktív dalszerző-zongorista-énekesnek is lesz mondanivalója a témában. A voodoo blues nagymestere nem fogta vissza magát, Lower 911 nevű zenekara és alkalmi vendégserege (Ani DiFranco, Eric Clapton, Willie Nelson stb.) élén egy erősen politikus lemez elkészítésével reflektált a New Orleans-i eseményekre.
Dr. John természetesen a New Orleans-i zenei örökségre támaszkodott a lemez elkészítésekor, korábbi munkáihoz hasonlóan bluesból, rhythm’n’bluesból, dszesszből, funkból és némi pop-rockból kever mesteri elegyet. Jellegzetes zongorajátéka, a korábbi lemezein is alkalmazott gazdag fúvóshangszerelés a jól ismert Mac Rebennack-univerzumba repíti a hallgatót, a végletekig politikus hangvétel, a teljes lemeznyi elkeseredett, dühös kirohanás azonban némileg meglepő tőle, még akkor is, ha szülővárosának hányatatott sorsáról is van szó. Dr. Johnt nemcsak a New Orleanst érintő kormányzati inkompetencia háborította fel, valamint a szívének kedves város állapota keserítette el, de annyira belejött a protestálásba, hogy egészen az iraki háború elítéléséig elkalandozik a lemezen.
A közreműködő vendégzenészek listája jelentős: Eric Clapton három számban is gitározik, Terence Blanchard két szerzeményben trombitál, míg Willie Nelson, Terrance Simien és Ani DiFranco vokalistaként ugrik be egy-egy dalba (a gitáros-énekesnő a Claptonnal közös címadó szerzeményben hallható). Mindegyikük hozzá tud tenni a lemezhez, de az elismerés Dr. Johnt illeti, aki nagy szenvedéllyel, de a rá jellemző magas művészi színvonalon tudta kiírni magából az utóbbi évek legnagyobb szívfájdalmát. (est.hu)
A számok:
1. Keep On Goin’
2. Time For A Change (feat. Eric Clapton)
3. Promises, Promises (feat. Willie Nelson)
4. You Might Be Surprised
5. Dream Warrior
6. Black Gold
7. We Gettin’ There (feat. Terence Blanchard)
8. Stripped Away (feat. Eric Clapton)
9. Say Whut
10. My People Need A Second Line (feat. James "12" Andrews and Troy Trombone Shorty Andrews)
11. Land Grab (feat. Terence Blanchard)
12. City That Care Forgot (feat. Eric Clapton and Ani DiFranco)
13. Save Our Wetlands (feat. Terrance Simien)
