Az 1977-ben megjelent dupla album az
1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat háromszáz-hetvenharmadik (373.) lemeze.
Az elektromos fényről elnevezett nagyzenekar a Move -ból jött létre. Eleinte együtt zenéltek a tagok mindkét együttesben. Hangzásban sok újat nyújtottak a rockzenének. A Move -ban elkezdett irányzat itt érett be igazán. Bár a szimfonikus-rock már ismert fogalom volt, az ELO mégis valami teljesen új fejezetet nyitott a rock történetében különleges dallamvilágával, a kombinált hangzás kínálta lehetőségek nagyfokú felhasználásával. Saját szerzeményeik mellett nagy sikert értek el egy klasszikus Beethoven-darab Chuck Berry féle feldolgozásának átírásával, a Roll Over Beethoven-nel. Lynne és Wood 1963-ban együtt játszottak a Nightriders nevű csoportban. Wood azonban hamarosan kivált és létrehozta a Move együttest. Lynne egy ideig még a Nightriders-ben maradt, majd két nagylemez elkészítése után ő is csatlakozott a Move -hoz. Ezután határozta el a két régi barát - a szintén a Move -ban játszó Bevannal együtt - hogy alakítanak egy olyan együttest, amely a klasszikus zene és a rock and roll elemeit ötvözi. Két további zenész: Hunt És Woolam csatlakozásával jött létre az ELO. Bemutatkozó albumuk igen kedvező kritikát kapott és a 10538 Overture című daluk 1972-ben felkerült a slágerlistákra. A kezdeti sikerek, a nagyobb példányszámban vásárolt lemezek ellenére a csapat nem maradt egységes. Elsőnek az egyik szellemi vezér, Roy Wood távozott. A helyére érkezett Tandy már nem egészen a kezdeti irányba húzta a zenekart. Ezután két fiatal csellista (Mike Edwards, Colin Walker) és egy új hegedűs (Wilf Gibson) jött a csapatba. Az újjáalakult zenekar az elődjénél jóval nagyobb sikert ért el az 1975-ös Wicked Lady című dallal. A "Gonosz hölgy" az ELO tolmácsolásában nagy hatással volt a hallgatóságra. A tagcserék azonban tovább folytatódtak: Walker helyét Ted Blight, Wilsonét pedig Mick Kaminski foglalta el. Továbbra is sikeresen folytatták elképzeléseik megvalósítását. 1976-ban elkészült egy új világrekord - a New World Record című lemezük, amely 8 millió példányban kelt el. Következő ilyen nagy sikerük talán a Discovery-vel volt 1979-ben. Ez az év nemcsak sikert, hanem veszteséget is hozott. Egyszerre távozott mindhárom vonós, s mivel nem pótolták őket, a zene minősége nagyon megváltozott. A quartettre zsugorodott zenekar egyre inkább az elektronikus, billentyűsökre épülő zenét játszotta, amely a kor egyre újabb igényeit is kielégítette. A 80-as években azonban már végképp nem tudtak együtt dolgozni. Az évtized végén már nem szerepeltek, nem jelent meg új lemezük. 1991-ben viszont ismét a régi, értékes zene felé fordultak. A teljessé vált együttesben a régi tagok és a régi hangszerkészlet nagy része ismét megtalálható. Az ELO mindezek ellenére nem tartozik az "élő" együttesek közé. Bár lemezeik jelentek meg a kilencvenes években is a tagok inkább civil karrierjükkel vannak elfoglalva. Lynne sikeres producer és nem valószínű, hogy újjáéleszti az együttest. (Kovács Miklós)
A számok:
All songs written by Jeff Lynne.
Side one 01. Turn to Stone – 3:47
02. It's Over – 4:08
03. Sweet Talkin' Woman – 3:47
04. Across the Border – 3:52
Side two 05. Night in the City – 4:02
06. Starlight – 4:30
07. Jungle – 3:51
08. Believe Me Now – 1:21
09. Steppin' Out – 4:38
Side three (Concerto for a Rainy Day) 10. Standin' in the Rain – 4:20
11. Big Wheels – 5:10
12. Summer and Lightning – 4:13
13. Mr. Blue Sky – 5:05
Side four 14. Sweet Is the Night – 3:26
15. The Whale – 5:05
16. Birmingham Blues – 4:21
17. Wild West Hero – 4:40
2007 bonus tracks 18. Wild West Hero (Alternate bridge – Home demo) – 0:24
19. The Quick and the Daft – 1:49
20. Latitude 88 North – 3:24
