A 2010 Május 11-i bejegyzés frissítése.
Terrence Malick amerikai rendező filmjét nálunk Mennyei napok címmel játszották a filmszínházak. Wostry Ferenc írja a filmről a geekz.blog.hu-n: "Életemben, néha éves kihagyásokkal, többször láttam már ezt a filmet. Kevés alkotás tudja ennyire varázslatosan megidézni a múltat, egy örökre letűnt korszakot, amelyben élet és meghalás valószerű, és ettől ez a világ igazi emberi értékekkel ruházódik fel. Megfoghatatlan, fájdalmas és mégis gyönyörű veszteségérzet árad belőle: eszünkbe juttatja, milyen az, ha valami végérvényesen befejezettre gondolunk vissza, öregebben, bölcsebben, a szívünkben a kihagyott lehetőségek fájdalmával.
Felesleges a Days of Heaven pontos mondanivalóján töprengeni, mert ahányszor megnézzük, mindig valami más jelentést üzen felénk. Néha egyszerűen csak gyönyörű képek és gondolatok egymásra vetítésével varázsol el – sőt, egyik hatalmas pozitívuma, hogy sosem lesz nyilvánvaló az üzenet. Ha a munkásosztály dicsérete akar lenni, miért idegenít el tőlük? Ha az uralkodó osztály elnyomásáról szól, miért olyan szimpatikus figura a film egyetlen gazdag embere? Ha egyszer olyan észveszejtően gyönyörű a táj, miért kell végkimerülésig küzdeni vele?"
Az ismertető felkeltette az érdeklődésemet, de én csak egyszer néztem meg a filmet, mert a tényleg gyönyörű tájképek mellett néhány, általam elnagyoltnak vélt megoldása miatt nem vágytam az ismétlésre.
Zsilka László (filmvilag.hu) írta a filmről: "Az alkotók valami nagyon megrázó, nagyon elgondolkoztató művet szándékoztak létrehozni. A Mennyei napok minden képsorán, valamennyi kockáján szinte átsüt abbéli igyekezetük, hogy megrendítsék a nézőt. Ám a film éppen ettől vált elviselhetetlenül didaktikussá, helyenként már-már nevetségessé. Mert hogyan vehetnénk komolyan a két főhős, Bill és Abby szerelmének s hányattatásának történetét, amikor a páros tagjainak jelleméről igazából semmit sem tudhatunk meg, néhány vaskos közhely kivételével.
Szomorú történetüket vélhetnénk sorstragédiának, a társadalmi igazságtalanságok törvényszerű következményének. Ebben a filmben azonban ilyesmiről nincs szó. Nem más az egész, mint egy szociológiai tétel: a szegénység, a kiszolgáltatottság eltorzítja a lelket megfilmesítése. A rendező (aki munkájáért 1979-ben a rendezés díját kapta a cannesi filmfesztiválon) láthatóan a klasszikus realista módszert kívánta követni az elbeszélés módjában és a képi megfogalmazásban. Az operatőr, Nestor Almendros munkáját elemezte, s elismerőleg méltatta a nemzetközi szaksajtó, az amerikai Filmakadémia pedig Oscar-díjjal jutalmazta. Bizonyára nem az ő hibája, hogy a korabeli tárgyak, járművek, munkagépek bemutatása időnként egy múzeumi oktatófilmhez hasonlatos. Kicsit kevesebb szentimentalizmus, s akár jelentős mű is lehetett volna a Mennyei napok."
A film zenéje:
01 - Aquarium (Camille Saint-Saens) - 2:20
02 - We Used To Do Things (Linda Manz) :49
03 - Enderlin (Leo Kottke) - 3:14
04 - Harvest (Ennio Morricone) - 2:57
05 - Threshing (Ennio Morricone) - 2:05
06 - Happiness (Ennio Morricone) - 2:12
07 - The Honeymoon (Ennio Morricone) - 1:22
08 - Swamp Dance (Doug Kershaw) 3:30
09 - The Return (Ennio Morricone) - 2:28
10 - The Chase (Ennio Morricone) - 1:57
11 - The Fire (Ennio Morricone) - 7:46
12 - Ashes & Dust (Ennio Morricone) - 2:15
13 - Days of Heaven (Ennio Morricone) - 3:43
Kód
http://pasted.co/61c4fb9e