Hétfő/Monday, 2016 Dec 05, 1:31:06
Az Ön belépési neve Guest | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Guest

Fordító / Translator
A honlap menüje
Műfajok/Categories
Belépés/Enter
Belépési név:
Jelszó:
Mini chat
Statisztika



Online összesen: 41
Vendég/Guests: 36
Tag/Users: 5
ek1960 , baby123 , robogo , fgmano , gabor1951


Ma itt jártak:
Levin, Gledix, kalmy, Chris, topo, kisselemer, gykrantz, roarrr, Laosz, Futyike, Sutyi73, szelep, lui59, lesliefl, atman, lopakodo, larryz, Mogorva, ols, bokoristvan, Deodato, kuttyt, kondasdiszno, Tibor43, kuckó, boly, Santi_tata, avakum, gp53, qwert, gabor1951, [Teljes lista]
free counters
zenekucko.ucoz.com Webutation
Nyitólap » 2016 » Május/May » 13 » Great White - Great Zeppelin: Tribute to Led Zeppelin (1999) Cleopatra
Great White - Great Zeppelin: Tribute to Led Zeppelin (1999) Cleopatra
8:32:02
FLAC
Tracklist & download links in comments
Related Posts with Thumbnails
Kategória: Rhythm and Blues | Megtekintések száma: 718 | Hozzáadta: dali300
Hozzászólások összesen: 1
0
1  
A Great White zenekar 1978 óta létezik, pályafutásuk csúcsa a 80-as évek végére datálódik (több slágerlistás dal, MTV szereplések), azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal meglehetősen változó felállással működnek. A csapat magja a Jack Russell (ének), Mark Kendall (gitár) páros. Russel az a tipusú énekes, akinek jól fekszik a hangja a Zeppelin számokhoz. A rock- és metálénekesek többsége rettenetes visítozós-krákogós módon közeliti meg Plant vokálját és ha magasságban el is érik azt, Robert hangjának tónusait, melegségét ritkán kapják el (Talán Chris Robinsonnak sikerült néha a Page-The Black Crowes bulikon.) Ezen a pasason érződik, hogy szereti és ismeri a dalokat (a számok között konferál, mesél a dalokról) és az esetek többségében jól helytáll. A dobos precíz, keményen hozza a ritmusokat, különösebb faxni nélkül. (Bár lemezre került számok egyike sem „Bonham-centrikus”.) A gitárosok és a billentyűs jól játsszák a témákat, gyakorlatilag mindenhol a lemezverziókat alapul véve, improvizációk nélkül de nem sterilen.

A lemez különlegessége a korábbi tribute-albumokhoz képest, hogy nem stúdió-, hanem koncertfelvétel. A koncertet Santa Ana-ban (USA) rögzítették 1996 decemberében. A dalok között vannak olyanok, amelyeket az anyazenekar is rendszeresen játszott (No Quarter, Going to California, Immigrant Song) és igazi koncertritkaságok is (In the Light, The Rover,D’yer Mak’er). A nyitó In The Light meglepően jó, kevésbé pszihedelikus mint az eredeti. A Living Loving Maid igazi csemege, a Zeppelin sosem játszotta koncerten (Page állítólag nem kedvelte a dalt). A Ramble On előtt kis felvezetés Plant Tolkien-imádatáról, maga a dal hasonló hangzású mint, a Page-Plant páros által 95-ben játszott változat. A Since I’ve Been Loving You klasszikus blues, a No Quarter a 73-as koncertek szellemében (ld. The Song Remains The Same film és album) kerül előadásra. 

A következő három dal a Zeppelin akusztikus blokkjait idézi, a Tangerine kimondottan jó a maga édes-bús hangulatával. A Going to California (a lemezen egyedüliként) kicsit laposabb, túl leülős-csendes. Ezekben a számokban akusztikus hangszereken nyomulnak a nagy elődökhöz hasonlóan. A Thank You is nagyon jól sikerült, jól levehető Plant csodálatos lírai szövegének hangulata, a zene kicsit kevésbé orgona-orientált, mint a Zeppelin által játszott koncertverziókban. A következő darab igazi csemege, a Zeppelin egyik legfurább dala a D’yer Mak’er. Az eredeti verziót a mesterek maguk is tisztelgésnek szánták a reggae (és Bob Marley) előtt, az USA-ban meg is jelent kislemezen, de mivel a kritika rosszul fogadta, soha nem került fel a koncertek repertoárjába (még a poszt-Zeppelin érában sem). Itt teljesen korrektül szól, vidám, laza kis dal. Az All My Love-ot a Zep csak az utolsó, 1980-as európai turnén játszotta. Ez is teljesen hangulatos, jól érezhető a kicsit gyászos, szomorú hangulat (a dalt Plant 1977-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt fia emlékére írta - állítólag). 

Az Immigrant Song rövid, tömör és húzós, talán ez illik legjobban az énekes hangjához, inkább nyitószámnak illet volna be, így a koncert vége felé kicsit furcsa hallgatni. A When The Leeve Breaks is egy ritkaság, az eredeti verzióhoz képest kicsit zúzosabb, kevésbé bluesos. A The Rover szintén a koncert első felébe illett volna. A záró Stairway (mi más) viszont határozottan érdekes, ugyanis a lemez verzió hangszerelését veszi át a kezdeti lassú akusztikus gitár-mellotron dallamtól fokozatosan gyorsul be az elektromos gitár-dob eksztázisig.

/Bollók Csaba - passio.hu/

Track listing :

01 - In the Light (6:06)
02 - Living Loving Maid (She's Just a Woman) (3:30)
03 - Ramble On (5:11)
04 - Since I've Been Loving You (6:44)
05 - No Quarter (8:03)
06 - Tangerine (3:05)
07 - Going to California (4:11)
08 - Thank You (4:37)
09 - D'yer Mak'er (4:44)
10 - All My Love (6:12)
11 - Immigrant Song (2:21)
12 - When the Levee Breaks (6:51)
13 - The Rover (6:00)
14 - Stairway to Heaven (8:35)

Zenekar :

Jack Russell — ének
Mark Kendall — gitár
Sean McNabb — basszusgitár
Audie Desbrow — dobok
Michael Lardie — gitár, billentyűs hangszerek
  


Kód
http://pastebin.com/5NCbWyGs

jelszó / password: psalm69


Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]