Vasárnap/Sunday, 2017 Jún 25, 6:18:06
Az Ön belépési neve Guest | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Guest

Fordító / Translator
A honlap menüje
Műfajok/Categories
Belépés/Enter
Belépési név:
Jelszó:
Mini chat
Statisztika






Jelen vannak:
kuckó



Ma itt jártak:
Levin, Laosz, lui59, Rafiki, siposl, ZOSO1968, watabe, Tutenko1967, Crimson, SumiSky, studio_a, peterkova
free counters
zenekucko.ucoz.com Webutation
Nyitólap » 2017 » Május/May » 27 » J. J. Cale - Live (2001) Delabel Records
J. J. Cale - Live (2001) Delabel Records
4:23:03

FLAC / 320 kb/s
Tracklist & download links in comments
Related Posts with Thumbnails
Kategória: Egyéb/Other | Megtekintések száma: 245 | Hozzáadta: Levin
Hozzászólások összesen: 1
0
1  
"JJ Cale a rá jellemző szerénységgel egy ízben azt nyilatkozta, hogy albumai amolyan demolemezek. A művész ezt a következőképpen értette. Õ igazából dalszerző, kitalál egy melódiát, amit - mert neki nincs hangja - másnak kéne elénekelnie. De mivel nem sok humora volt ezekkel a dalokkal házalni, és a másoknak (művészeknek, híres bandáknak, impresszárióknak) rendszerint a "titkárnőin sem jutott túl", egyszerűbb volt kiadni ezeket a lemezeket. Hátha akkor majd mások feldolgozzák a számait, és a jogdíjak szerény megélhetést biztosítanak a szerzőnek. Az első befutott művész, aki a horgot bekapta, Eric Clapton volt, aki 1970-ben az After Midnightból, majd pár évvel később a Cocaine-ból slágert csinált. A jogdíjak lehetővé tették, hogy JJ Cale-nek ne kelljen cipőárusítással foglalkoznia.

Nem tudom, a JJ Cale-re jellemző szerénység nem műszerénység-e, hogy nem ezzel akar-e JJ Cale kitűnni a többi rockzenész közül. Én rajongója vagyok JJ Cale-nek, úgyhogy a szerénységet már csak ezért is elhiszem neki. És különben is. JJ Cale-ből nem lett popikon, nem csinált fényes karriert. Amikor a 60-as évek elejének közepén beindult a rock and roll láz, szülővárosában, Tulsában játszott ilyen-olyan bandákban, egy idő után (kevés) pénzért. Zenélni iskolában sosem tanult. Később megpróbált Los Angelesben érvényesülni, mérsékelt sikerrel. Aztán Nashville-ben. Oklahomából sokan próbáltak Kaliforniában érvényesülni, vagy legalább kikászálódni a szegénységből, olyan sokan, hogy csúfnevet is kaptak a kaliforniaiaktól. Okie - ez Cale egyik lemezének is a címe (1973). Kitanult hangmérnöknek. Hogy halálra rohangálta volna magát szerződésekért, nem állítható. JJ Cale tudatosan döntött úgy, hogy nem száll be az iparba, nem csinál magából majmot. Viszont elég sokat buherálta a gitárjait, ilyen pick-up, olyan pick-up, kiveszem, beteszem. Inkább evvel foglalkozott, a hangzással. Már amikor csinált valamit, ugyanis hosszú évekre el bírt tűnni, se lemez, se koncertek, semmi.
Ennek a döntésének a következtében JJ Cale 1972-es, első önálló lemeze (Naturally) óta ugyanazt nyomja. Túlnyomórészt blues alapú dalokat, de más zsánerben is otthon van. Írt salsát, tangót, keringőt, kávéházi balladát, boogie woogie-t, rockot, rock and rollt. Õ a paraszt Tom Waits. Az agrár-Cohen. Ezeket a dalokat harmincöt éve ugyanúgy adja elő. Halkan, finoman, szentimentálisan. Kicsi hangokat penget. Mindegyik Cale-dal ugyanúgy szól, gitárjátéka ezer közül felismerhető, még akkor is, ha többen erre a tőle csent hangzásra alapoztak komplett életműveket és karriereket - Chris Rea még hagyján, de Mark Knopfler is. Neil Young is lesett el tőle ezt-azt. A feldolgozásoknak se szeri, se száma.

JJ Cale ugyanis, ha nem mondtam volna még, egy géniusz. Bluest lehet kevés dallammal is játszani úgy, hogy elég jó legyen. Lehet őrölni, nyúzni meg fújni vég és ész nélkül, belefeledkezve a ritmusba és a kissé megbolondított frázisokba. Vagy úgy tenni, mintha. De valóban eredetinek lenni a műfajon belül, megtalálni a dallamot, a hangzást, az arányokat kevesen bírják. Sokszor, egy életen át megtenni mindezt csak a legnagyobbak."(bbe)

A lemezen hallható felvételek 1990-1996 között készültek.

A számok:
01 After Midnight 3:07
02 Old Man 2:52
03 Call Me The Breeze 3:56
04 Sensitive Kind 4:05
05 Cocaine 3:08
06 Money Talks (Christine Lakeland) 4:32
07 River Boat Song 3:09
08 Living Here Too 3:32
09 Mama Don't 4:32
10 People Lie 3:02
11 Humdinger 4:26
12 Thirteen Days 3:30
13 Magnolia 3:02
14 Ride Me High 5:50

A zenészek:
Bass – Bill Raffensperger (tracks: 2 to 5, 8 to 10, 13), Doug Belli (tracks: 6, 11, 12), Tim Drummond (tracks: 14)
Drums, Percussion – James Cruce (tracks: 3 to 6, 8 to 14), Jim Karstein (tracks: 3 to 6, 8 to 14)
Guitar, Vocals – Christine Lakeland (tracks: 3 to 6, 8 to 14)
Harmonica – Jimmy Gordon (tracks: 3, 13)
Keyboards – Rocky Frisco (tracks: 3 to 5, 8 to 10, 13), Spooner Oldham (tracks: 14)
Saxophone – Steve Douglas (tracks: 14)

Kód
https://tinyurl.com/y92dbyxr

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]