Péntek/Friday, 2017 Máj 26, 5:43:42
Az Ön belépési neve Guest | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Guest

Fordító / Translator
A honlap menüje
Műfajok/Categories
Belépés/Enter
Belépési név:
Jelszó:
Mini chat
Statisztika






Jelen vannak:
tarwalter , DomiTibi , catfree



Ma itt jártak:
Levin, galamb, tibuno1, beriba, rigoboy, Gledix, kalmy, Fazék, zozo54, Yes, Chris, susdomes, DomiTibi, topo, roarrr, taddeo, Laosz, joepapa, DNS07, larryz, fisglass, Rafiki, Mogorva, ols, kuttyt, kondasdiszno, Tibor43, ZOSO1968, Marcipán, gabor1951, nagyboti, [Teljes lista]
free counters
zenekucko.ucoz.com Webutation
Nyitólap » 2017 » Május/May » 16 » Jonathan Tyler & The Northern Lights - Pardon Me (2010) Atlantic Records
Jonathan Tyler & The Northern Lights - Pardon Me (2010) Atlantic Records
6:51:36

FLAC / 320 kb/s
Tracklist & download links in comments
Related Posts with Thumbnails
Kategória: Rock | Megtekintések száma: 940 | Hozzáadta: Levin
Hozzászólások összesen: 1
0
1  
A 2012 Augusztus 12-i bejegyzés frissítése.

Remek lemez Zömbik József remek ajánlójával: "Mekkora banda! Te jó ég! Csak a fejem fogom, hogy lehet valakinek ilyen irgalmatlanul erős hangja, mint ennek a viszonylag nyüzüge fickónak. De a hang még magában semmit nem jelentene, ha nem bírnának ilyeneket zenélni, mint amilyeneket zenélnek. Naná, hogy a You tube-on bukkantam rájuk, hol máshol. Pöpec kis videóik vannak fent, és most már itt pörög a lemezük is a lejátszómban, hát mit mondjak? Az évtized lemeze? Nem csípem ezeket a címeket, de valahogy jelezni szeretném, mekkorát alkottak. Érdekes dolog ez, mert nálam az eredetiség általában fontos követelmény. Annyi a 12 egy tucat produkció a világon, hogy a szimpla rock, pop, jazz bandákat többnyire alapból átpottyantom a rostámon. Ez érthető, hiszen mindenki a különlegeset, az egyedit keresi, mindenki szeretne olyan zenét hallgatni, amilyen még nem volt. De ez a fajta válogatás csalóka, mert az eredetiség sem jelenti a minőség zálogát. Jöhet egy banda rendhagyó felállásban, újszerű hangzással, ha a szerzeményeik gyengék, vagy semmitmondóak. Szóval érdemes odafigyelni olyan előadókra is, akik nem nevezhetők éppen forradalmi újítóknak, mégis baromi jók. Itt az idő, hogy belőjem a stílust. Nos, nem kell sok szót pazarolnom a körülírásra: Rock’N Roll! Megtévesztésig hasonlítanak a Black Crowsra, néha Lenny Kravitzra, meg még vagy száz hasonló zenekarra, akik a hetvenes évek kemény southern-blues hangzását hozzák a jól ismert kiabálós énekkel. Mondanom sem kell, ez a stílus megkívánja az autentikus megjelenést, és ebben nincs is hiba, mind Jonathan Tyler, mind az egész Northern Lights olyan, mint akik most léptek ki az időgépből. Hosszú hajak, pajesz, meg a gatyók is megalapozzák a retro-érzést, nem beszélve a számokról, amelyek egyértelműen nem a mai slágerlistát célozzák meg. Lehet persze rock’n roll nyomatni ezer különböző okból, és ezer különféle szinten, nekem ezekből a videókból, és erről a lemezről egyértelműen lejön, hogy ők autentikus arcok, valóban így élnek, valóban ezt a zenét hallgatják, ezt játsszák, ezt szeretik, és ami a lényeg, ez az, amihez nagyon értenek.
Szerintem a fő dobás Jonathan Tyler, aki úgy magában egy zseni. Alighanem Chris Robinson a Black Crowsból is csak sápadozna mellette egy színpadon, de azért nem vennék rá mérget, hogy nem látjuk még őket duettezni. Jelenleg ez a csapat a befutás szélén áll, még csak Dallasban taroltak a zenei díjak közt, de nem nehéz megjósolni, hogy néhány év múlva (ha csak fel nem oszlanak) ott lesznek valahol a csúcs közelében. Akár gyors, lendületes darab, akár lassú ballada, mindegyikben embertelenül nagyot teljesítenek. Mint egy sziréna, rendesen kiengedi a hangját emberünk, a társai pedig úgy adják alá a lovat, ahogy kell. Mellesleg a gitárjátékban sem kezdő Tyler úr. A felállás amúgy két gitár, basszus, dob, billentyű, és van egy kiegészítő néni is, aki mindenféle csörgőkön közreműködik és vokálozik. A fazonjuk is rendben van, a zene kiváló, már csak az a kérdés, hogy erős számokat írnak-e az örökkévalósághoz. Hát itt akad néhány. Kezdésnek mindjárt elkap a Pardon me, ennél húzósabb nem is kell, a belét kiénekli a srác, és amikor finomra kell hegyezni, akkor azt is tökéletesen odateszi. De sorolhatnám sorra a többit, a Gypsy Woman vagy a Devil’s Basement is piszkosul húz, tölteléket nehéz lenne a 11 tétel között megnevezni, ez bizony egy kerek 10 pontos lemez és egy kerek 10 pontos banda. Jöhetnének erre felénk is… valamikor…

Tagok: Jonathan Tyler –ének, gitár, herfli, Brandon Pinckard- gitár; Nick Jay – ének, bill; Mo Brown - vokál; Jordan Cain - dob."



A számok:
1. Pardon Me
2. Young & Free
3. Young Love
4. Gypsy Woman
5. Devil's Basement
6. Paint Me a Picture
7. Bright Energy
8. She Wears a Smile
9. Ladybird
10. Hot Sake
11. Where the Wind Blows


Kód
http://tinyurl.com/lq5tfyu

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]