"Hammond orgona- és koncertzongora-futamokkal, Keith Emersonos hanghatásokkal, hatvantagú kórussal és kontrasztos, dinamikai hangsúlyokkal kezdődik a Korál első nagylemeze. Erre a nagylemezre sokáig vártunk, de talán nem is baj — a korábbi munkák alapján nem alakíthatnánk ki ennyire kedvező véleményt. Az együttes két évvel ezelőtti megalakulását követően ugyanis nyilvánvaló volt, hogy a Korál nem nyújt többet a hatvanas évek végének angolszász rockzenei utánérzéseinél, sőt, a dalok többségének természetes kötődése folytán az 1972-es és 73-as sikeres Taurus korszak felelevenítésénél. A jelenlegi és lemezre rögzített program viszont — ha nem is túl merészen —, megpróbál szabadulni a zenei-versi sztereotípiák röghöz kötöttségétől, a hazai rock formanyelvének ismétlésétől, és orgona-központúságának megfelelően a klasszikus iskola hátterében meghúzódó, gyakorta szimfonikus rocknak is nevezett, tágabb hangszerelésű fordulatokat megengedő kifejezéstartomány felé közeledni. Ez a vonzódás még akkor is dicséretes, ha csak középutas — az elszakadás még nem egyértelmű, de biztató. A Korál - e lemez tanúsása szerint egyedül Balázs Ferenc érdeméül — nemcsak két évvel ezelőtti hasonmásától különbözik, de máris más, mint a többiek.
Balázs Ferenc tehát e lemez főszereplője —, ezt hangsúlyozza a fedőborító központúsága. Tizenévesen került a műfaj élvonalába és fiatalságát nemcsak kinézetében, de zenei hozzáállásában is megőrizte — játékára az egészséges szertelenség éppúgy jellemző mint a tapasztalt (és ezért bevált sémákat alkalmazó) megfontoltság. Az elektronikus billentyűpark divatja ellenére is hű maradt a Hammond orgonához és a leginkább hard-rock kategóriába sorolható Korálnak e lemezen nem a ritkán megszólaló fémes ízű gitár, hanem ez a hangszer a dominánsa. Balázs Ferenc ugyanakkor még mindig a fiatalság határozatlanságának és türelmetlen kalandkeresésének a képviselője, és jóllehet, a dalok többsége azoknak az életérzéseit ismétli, akiknek nem volt gyermekszobájuk (Fekete bárány, A másik oldalon, Talán én is megnyugodnék, Hangoddal ébreszt a szél), mégis ezt a finom líra és nem a jelmondatokban összegzett üzenet formájában teszi. Szövegíró: Horváth Attila.
A lemez másik főszereplője a legújabb tag, a dobos Dorozsmai Péter, akinek játéka máris a legjobbak szintjén említhető. Vagyis a Korál képlete: orgonafutamokra építkező szaggatott, összetett dobritmizáció, háttérjellegű kiegészítő gitár, basszusgitár-megszólalás (Fischer László, Scholler Zsolt), a lassú és gyors betétek gyakori váltakozása. Az összjáték ilyen jellegű rétegződése nem új, hiszen Brian Augertől Manfred Mannig sokan felhasználták, de a szárazabb magyar rockzenéhez szokott fülnek mégis újszerű, és miután a lemezkompozíciónak túlnyomó hányada e felfogás szerint íródott, a Korál kétéves születésnapja után közel áll ahhoz, hogy kiérdemelje a sikeres próbálkozás dicséretét.Közel áll hozzá, de nem éri el a tökéletesség szintjét: a mindvégig gyenge, színtelen ének és pár közepes dal (Fekete bárány, Tudom, én is megnyugodnék, A másik oldalon) kissé megzavarja a dicséret erejét. Így csak a lemez csúcspontjaira hagyatkozhatunk: elsősorban a közhelyek kimondásában is szorongatóan szép, zongora-vibrafon kíséretű Maradj velem, a barokkos jellegű Amit még nem mondhattam el, a legendás-fájdalmas Anyám, vigasztalj engem, és az Előszó-Utószó csillogtatja meg azokat az erényeket, amelyek kiemelhetik a Korált a hasonló zenekarok átlagában. A lemez nyolc dalából ez a többség — és ismerve a zenekar tehetségét, bizonyos, hogy a Korál előjáték tovább folytatódik."(Bálint Péter Pesti Műsor 1980. július 16.)

A számok:
01. Eloszo (instrumentalis)
02. Kiuzetes a Paradicsombol
03. Fekete barany
04. Hangoddal ebreszt a szel
05. Maradj velem
06. A masik oldalon
07. Anyam, vigasztalj engem
08. Tudom, en is megnyugodnek
09. Amit nem mondhattam el
10. Utoszo (instrumentalis)
Bonusz dalok
11. Ha kedvem tartja
12. Hazafele

Letöltés/Download:
Hotfile

Örülök, hogy felkerült a Kuckó főoldalára a magyar rocktörténet egyik kiváló albuma ( és ennyire jó hangminőségben! ), amely véleményem szerint a Korál legjobb lemeze. Igazi izgalmas, újszerű hangzású alkotás, amelynek tényleg a legfőbb erénye Balázs Fecó virtuózitása a Hammondon. Ezek az orgona futamok sok Korál koncertet tettek felejthetetlenné. A Korál első albuma igazi hard rock zene volt még a Deep Purple és a Led Zeppelin zenéjéhez hasonlatosan intenzív érzelmi töltéssel. ( A bonusz zenékre mindez már nem vonatkozik! ) Nagy kár, hogy ez a vonal nem folytatódott a továbbiakban, egyre konszolidáltabb, egyre lágyabb és egyre unalmasabb lett a Korál zenéje. A Korál 2 szerintem "a még elmegy" kategóriába tartozik, míg a 3. lemezük egyszerűen hallgathatatlan.
Nem szabad elfeledkezni a kislemezekről sem ( Őszinte dal, Ne állj meg soha!, A kőfalak leomlanak, stb. ) amelyek szintén a korai hard rock vonalhoz tartoznak.
Mindent összegezve jó érzéssel gondolok vissza a Korál kezdeti időszakára, és hálás vagyok azokért a zenei élményekért amelyekben részesülhettem akkoriban lakklemezről és a koncerteken.
Péter

Szerintem az első Korál album azért olyan hard rockos, mert a legtöbb szám még a Taurus korszakból származik. Ez a lemez még a "Bika jegyében" született, Radics Béla zsenialitásának hatása alatt.
A többi Korál album viszont már inkább Balázs Fecó felnőttkori személyiségét hordozza magán. Lehet, hogy ezek a kemény rockzene rajongói számára hallgathatatlanok, de a korál, mint daltípus kedvelői számára igényes, szerethető, érzelemdús zenék.
Ahogy a kemény rockzenéből kiindulva, azokat meg nem tagadva eljutottam a klasszikus és progresszív rockzene területére, úgy sikerült egyre inkább megkedvelnem ezeket a későbbi albumokat is.

Valószínűleg félreérthető volt amit leírtam. Abból, hogy a Korál hard rockos korszakát kedvelem jobban, nem következik, hogy kizárólag ezt a zenei műfajt kedvelem. ( Nagyon sokféle zenét hallgatok ) Mindössze arról van szó, hogy a kezdeti időszakot főként tartalmilag jobb színvonalúnak gondolom. Természetesen ez csupán egy szubjektív magánvélemény, ízlés kérdése.
Az első lemez után eléggé mellbevágó volt a 2. albumon, hogy ott már "nagymamák gombolyítják fonalukat és nevetnek aprót sikkesen" Nehéz volt feldolgozni, hogy egy ilyen szöveg hogyan kerül egy elvileg rock lemezere. A dal egyébként szép, egy külön Balázs Fecó lemezen tökéletes lett volna. Ugyanígy nehezen dolgozható fel a "Ne sírj értünk mama!" szövegfordulat. A 2. lemezzel egyébként kissé igazságtalan voltam, zeneileg kellemes, a korábbi hard rockos elemekhez talán progresszív rockosnak nevezhető elemek is társulnak. Érdekes, kísérletező jellegű hangzás. Emellett nagyon zavaró volt az egyik számnál a "robotok" kifejezés használata, amely nem zenébe illő szerintem, és különösen nem a "RobotoK!" bekiabálás. Ezt miért kellett? Nem ízléses. A koncerteken jól elment ez a szám e nélkül a bekiabálás nélkül is.
Ennél az albumnál már erősebben jelentkezett, ami már az elsőnél is tapasztalható volt mérsékeltebben, hogy Horváth Attila szövegíró időnként az érzelmességből átvált érzelgősségbe. Ugyanakkor vannak nagy telitalálatai is, pl. "Álmainkra hallgatunk egyedül"
A harmadik lemezzel már zene és szöveg szempontjából is több probléma van. Miért kellet az egyik egyébként jó dalnál emberhangot utánzó szintetizátorhangot alkalmazni? (3.track ) Nagyon rosszul hangzik, nem illik oda. Egy másik szerelemről szóló dal végén miért miért szól olyan szintetizátor hang, mint amikor kifolyik a kávé a kávéfőzőből? ( 12. track ) Iszonyat hallani.
A második dalnál meglepő a dalszöveg: "Ez mind szerelmes dal" Ez egy táncdal fesztiválon elmegy plázacicák számára.
És még sorolhatnám. Több dal gyenge, jellegtelen ( Gonosz tündér, Folytasd csak fiú, Diogenész gyermeke )
Nos, ezek azok a tények, amelyek miatt már ambivalensebb vagyok a 2. és harmadik lemezzel. Persze a pozitív elfogultság miatt mégis meghallgatom időnként ezeket ( főleg a 2.at ), de ehhez egy kis kesernyés íz vegyül.
Azért vagyok szigorú Korállal, mert a tehetségük alapján sokkal jobbat alkothattak volna.
Nem csak olyat, amit csak úgy meghallgatgat az ember, hanem olyat, ami elkápráztatja a hallgatót. Ilyen pl. az East első lemeze. Ehhez a felemelő hatáshoz szerintem közelebb áll a korál 1, mint a többi lemezük. Talán ha egy fokkal jobb szövegírójuk lett volna, akkor nagyobbat szólt volna ez a zenekar. ( Bár lehetséges, hogy ez volt a megrendelés )

Az első lemez után kifulladtak. Így van, ha valaki a siker érdekében ír egy bizonyos stílusban. Jól látszott ez több Taurus számnál is ahol komplett Deep Purple megfejtéseket emeltek át. Mivel jó zenészek, kíválóan oldották meg a feladatot, de a kezdeti siker után értehető hogy Fecó szerette volna saját énjét bemutatni. A többi lemezen ez egyre intenzívebben sikerült is.

Belehallgattam a 78-as első kislemezükbe és a LÁNG MH koncertalbumba. Talán ezek a legjobb Korál albumok.