Péntek/Friday, 2016 Dec 02, 6:55:57
Az Ön belépési neve Guest | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Guest

Fordító / Translator
A honlap menüje
Műfajok/Categories
Belépés/Enter
Belépési név:
Jelszó:
Mini chat
Statisztika



Online összesen: 58
Vendég/Guests: 52
Tag/Users: 6
veresdy , fisglass , csita63 , kjappp , ingo48 , larryz


Ma itt jártak:
Levin, galamb, osomfai, Kasu, KTib962, rigoboy, weawerchuby, Gledix, kalmy, Fazék, zozo54, Yes, golobandras, susdomes, topo, stevehu03, Medvebocs, TJRobi, gykrantz, roarrr, Rexton2929, SteveDrake, Apa52, Laosz, Futyike, cernageza, csabszem, martin1963, szelep, Pikkpakk, xsfinx, [Teljes lista]
free counters
zenekucko.ucoz.com Webutation
Nyitólap » 2015 » November/November » 20 » Lee Ritenour - Rhythm Session (2012) Concord Records
Lee Ritenour - Rhythm Session (2012) Concord Records
2:13:35

FLAC / 320 kb/s
Tracklist & download links in comments
Related Posts with Thumbnails
Kategória: Jazz | Megtekintések száma: 886 | Hozzáadta: Levin
Hozzászólások összesen: 3
0
1  
A 2012 November 19-i bejegyzés frissítése.

"Vannak a világban nagy csillagok, nagy …… és vannak, akik "csak" zenélnek.

Azt hiszem ebben az esetben nekünk ez bőven elég. Lee Ritenour legújabb lemeze mentes minden kötelező sallangtól, egyszerű (és nagyszerű), nem akar megfelelni, slágerlistákat döntögetni, szimplán csak megmutatja a művész sokadmagával, hogy mit is gondolnak a minket körülvevő világról 2012-ben, vagy mondhatjuk úgy is, hogy összejöttek egy kellemes esti zenélésre, utóbbira utalás lehet a lemez címe is.

A zenész gárda fantasztikus, ahogyan maguk a dalok is.

Egy Lee Ritenour szerzeménnyel indul a lemez (The Village), amiben a gitáros/zeneszerző társa George Duke, Stanley Clarke és Dave Weckl, ami már önmagában nem semmi, a dal pedig legjobban "comtemporary jazz"-ként definiálható, kellően könnyed, azonban kevésbé smooth jazz-es, a fusionből is csak annyit használ, amennyi szükséges, mellőzi a felesleges "megfejtéseket", ami az összhatás előnyére szolgál. Mindez természetesen igaz a lemez többi részére is.

Aztán a rövid életű Nick Drake ismert slágere szól, a "River Man" egy új hangszerelést kapott Ritenour-től, Dave Grusin-tól és Ariel Mann-től, az ének poszton pedig Kurt Elling-et hallhatjuk, tökéletes választásként. Majd egy jazz berkekben ismert Herbie Hancock dal, a "Fat Albert Rotunda" hallható, funk-os alappal - melyben Marcus Miller basszusjátéka dominál - ennek tetején pedig Patrice Rushen energikus zongorajátéka vegyül egy kis elektronikával és minimál fusion érzettel.

A folytatásban a lemez egy nyugodtabb és "gondolkodósabb" részét hallhatjuk: egy Drake-hez hasonlóan tragikus sorsú zongorista, Esbjörn Svensson tiszteletteljesen feldolgozott szerzeménye (800 Street by Feet), mellett Chick Corea "Children's Song"-ja következik, előbbiben Christian McBride és Wesley Ritenour (Lee fia), utóbbiban pedig Corea mögött Peter Erskine dobol. A már-már melankolikus hangulatot az "LA by Bike" oldja fel, mely könnyed, barátságos hangulatú és egyből az egyik kedvencemmé avanzsált.

Persze itt még nincs vége: a "Maybe Tomorrow" egy pop-osabb, vokális szerzemény (itt Tal Wilkenfeld (extraklasszis 26 éves ausztrál basszusgitárosnő! – a szerk.) és Vinnie Colaiuta a vendég), majd újra egy Esbjörn Svensson dal feldolgozása (Spam-Boo-Limbo) hangzik el. A "July" a 2003-as „Overtime” élő session világát ötvözi a korábban hallott "LA by Bike"-kal, köszönhetően az akusztikus gitárnak és Ritenour állandó basszusgitárosa, Melvin Lee Davis játékának. A "Rose Pedals" némileg Fourplay-esre sikerült, ez a "rokonság" nem véletlen, hiszen Ritenour évekig erősítette a Fourplay csapatát (1990 és 94 között), a "Dolphins Don't Dance" a mainstream és a nehezebb kortárs jazz egy érdekes fúziója, azonban kissé elüt a lemez általános világától, zárásként pedig egy kis latint kapunk (Punta del Soul, Dave Gruisin szerzeménye), ami méltó befejezés.

A lemez végére pedig nem maradt bennem kérdőjel, azt hiszem mindig is egy ilyen jam session-re vágytam." (Albert Zoltán, jazzma.hu)

0
2  
A zenészek: Lee Ritenour: guitar; George Duke: rhodes, moog synthesizer; Stanley Clarke: acoustic bass; Dave Weckle: drums; Munyungo Jackson: percussion; Ariel Mann: guitar, keyboards,synths, programming; Kurt Elling: vocals; Dave Grusin: rhodes; Nathan East: Yamaha silent bass; Will Kennedy: drums; Patrice Rushen: acoustic piano; Marcus Miller: electic bass; Oscar Seaton: drums; Melvin Lee Davis: electric bass guitar; Deron Johnson: rhodes; Rob Bacon: rhythm guitar; Christian McBride: acoustic bass; Wesley Ritenour: drums; Larry Goldings: hammond B3; Sony Emory: drums; Zamajobe: vocals; Tal Wilkenfeld: bass guitar; Vinnie Colaiutta: drums; R.J. Benjamin: background vocals; John Beasley: piano; Dave Grusin: acoustic piano; Alan Pasqua: acoustic piano; Peter Erskine: drums; Dimitrious Nabors: acoustic piano, additional arranging; Hans de Wild: hammond B3 organ; Michael Fienberg: acoustic bass and electric bass; Selim Munir: drums.

A számok:
01 – The Village
02 – River Man
03 – Fat Albert Rotunda
04 – 800 Streets By Feet
05 – Children’s Songs #1
06 – L.A. By Bike
07 – Maybe Tomorrow
08 – Spam Boo Limbo
09 – July
10 – Rose Pedals
11 – Dolphins Don’t Dance
12 – Punta Del Soul

Kód
http://pasted.co/559d3103

3  
Köszönöm szépen !

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]