"Lehet, hogy egy zenész számára nem az a legnagyobb dicséret, ha szemtől szembe ajnározzák, hanem az, ha távollétében megállapítják súlyos hiányát. Nos, közéjük tartozik az amerikai Leon Russell, aki ugyan több hangszerrel kitűnően bánik (elsősorban persze a zongorával), s zeneszerzőként sem akárki, mégis "csapatmunkásként", sessionzenészként emlegetik a leggyakrabban.
Szinte senki sem emlékszik már eredeti hajszínére, viccelődnek rajta, hogy már eleve fehér hajjal jött világra 1942. április 2-án az Oklahoma állambeli Lawtonban. (Igazából huszonévesen őszült meg.) Mindössze tizennégy éves volt, amikor még néhány esztendőt hozzáfüllentve egy tulsai bárba beszökött és játszott a Band együttes környezetéből ismert Ronnie Hawks és a Hawkins együttessel. Nem sokkal ezután Jerry Lee Lewist kísérte, kicsit később James Burtontől vett gitárleckéket, majd többek között Glen Campbellel muzsikált, s tagja volt Phil Spector, a neves producer stúdiózenekarának.
Még csak huszonötéves volt, s már saját stúdióval büszkélkedett. A hatvanas évek második felétől számos kitűnő dalnak volt a hangszerelője, a hosszú sorból mindenképpen érdemes kiemelni a River Deep Mountain High (Ike és Tina Turner), a Mr. Tambourine Man (Byrds) című dalokat. Turnézott a Delaney és Bonnie együttessel, s megírta Joe Cocker egyik leghíresebb dalát, a Delta Ladyt. Rögtön utána a smirglihangú Joe egyik legjobb lemezéhez, a Mad Dog and the Englishmenhez kapcsolódó turnét szervezte, 43 tagú kompániát verbuvált a koncertekhez. Természetesen ő sem csak vezényelt, hanem zongorázott, gitározott, sőt basszusgitáron is játszott.
Russell sok műfajban nagyon erős, elsősorban a rhythm and blues áll hozzá közel, de a dzsessz és a rock is illik zenészlelkéhez. Zenélt a Byrdsszel, Barbra Streisanddal, Steve Cropperrel, Edgar Winterrel, sőt Frank Sinatrával is. A zenésztársaknak nyújtott "kis baráti segítség" mellett nem hanyagolta el saját szólókarrierjét sem. Több mint harminc szólóalbuma készült munkássága négy évtizedében, több közülük a listák élvonalába került.
A kilencvenes években nem sokat lehetett hallani az "ősz bárdról", de az utóbbi években ismét megjelent több lemeze. Tavaly az
Angel in Disguise és a Mighty Flood, 2002-ben a Moonlight and Love Songs, 2001-ben a
Guitar Blues és a
Signature Songs. Hatvanadik születésnapi albumának címe (A Face In The Crowd - Egy arc a tömegből) akár ars poeticának is tekinthető, hiszen arra utal, hogy Russel soha nem akart reflektorfényben tündökölni. " (stop.hu 2007)
A zenészek:
Leon Russell – vocals, guitar, piano, organ;
Jesse Ed Davis – guitar;
Claudia Lennear – vocals;
Jim Price – organ;
Jim Keltner – drums;
Jim Gordon – drums;
Barry Beckett – organ;
Chuck Blackwell – drums; J
oey Cooper – guitar, vocals;
John Gallie – organ;
Roger Hawkins – drums;
David Hood – bass;
Jimmy Johnson – guitar;
Kathi McDonald – vocals;
Don Preston – guitar, vocals;
Carl Radle – bass;
Chris Stainton – guitar.
A dalok:
01. Stranger In a Strange Land (Russell, Don Preston) – 4:01
02. Of Thee I Sing (Russell, Don Preston) – 4:22
03. A Hard Rain's A-Gonna Fall (Bob Dylan) – 5:08
04. Crystal Closet Queen – 2:59
05. Home Sweet Oklahoma – 3:26
06. Alcatraz – 3:51
07. Ballad of Mad Dogs and Englishmen – 3:51
08. It Takes a Lot to Laugh, It Takes a Train to Cry (Dylan) – 4:00
09. She Smiles Like A River – 2:58
10. Sweet Emily – 3:20
11. Beware of Darkness (George Harrison) – 4:40
The CD re-issue contains the following bonus tracks:
12. It's All Over Now, Baby Blue (Dylan) - 3:38
13. Love Minus Zero/No Limit (Dylan) - 3:19
14. She Belongs to Me (Dylan) - 3:26
Jelszó/Password: levente 
