d-moll zongoraverseny Nr. 20 K. 466
A moll hangnem viszonylag ritka volt Mozart korában és saját életművében is, és mint ilyen, különösen erős érzelmi jelentéssel és kifejezőerővel bírt. A d-moll Mozart operáiban szinte kivétel nélkül a sötétség, halál, fájdalom, vagy akár a bosszú gondolatával összekapcsolható. A bécsi években két számottevő művet írt d-mollban, az egyik a K. 421-es vonósnégyes, a másik a K. 466-os zongoraverseny, ami “démonikus” karaktere és drámai ereje miatt a 19. században Mozart legnépszerűbb versenyműve volt. Beethoven is szívesen játszotta ezt a zongoraversenyt, az első és harmadik tételhez kadenciát is komponált. (Az első tételhez Johannes Brahms is írt kadenciát.)

Mozart 1785-ben íródott zongoraversenyeiben a szólista és a zenekar újfajta egységet alkotnak, a nyitótétel mindinkább szimfonikus jelleget ölt. Az eddigiekhez képest a szólista itt az első belépéskor egy új témával lép be, nem a zenekari anyagot veszi át. A d-moll zongoraverseny nyugtalan szinkópái, a szaggatott lélegzetű dallamok komoran mély, végzetterhes mondanivalót hordoznak.

Mozart gyakran utolsó pillanatban fejezte be műveit, ezúttal is így történt. A bemutatóra maga Leopold Mozart is ellátogatott Bécsbe, a keletkezési körülményekről az ő, lányának szóló levelében olvashatunk: „…mikor megérkeztünk, a másoló még dolgozott rajta; és bátyádnak annyi ideje sem volt, hogy a Rondót legalább egyszer eljátssza, mivel a másolatot kellett átnéznie…”

C-dúr zongoraverseny No. 21 K. 467
Az ünnepélyesen ragyogó K 467-es C-dúr zongoraverseny szintén 1785-ben íródott, az előző versenyműhöz hasonlóan a szólista belépése itt is új témát hoz, a zongoraszólam erőteljes és céltudatos, összhangban áll a zenekari anyag szimfonikus karakterével. Szerkesztését tekintve ez a nyitótétel Mozart legnagyobb szabású versenymű-tétele, változatos, színpadias jellegű karakterekkel, Mozart a fúvósok színárnyalatait is maximálisan kihasználja. A többi tételre is jellemző az újdonságnak számító szimfonikus hangvétel, a második, szerenád-hangú Andante tétel nagyívű kantiléna, harmóniavilága gazdag. A zárótételt pezsgő vígoperai elemek, játékos felelgetős fordulatok tarkítják.

Az ismertetők a fülelő blogból származnak.

A művek:
1. Concerto for pno and orch No.20 in d, K.466: Allegro
2. Concerto for pno and orch No.20 in d, K.466: Romance
3. Concerto for pno and orch No.20 in d, K.466: Rondo. Allegro assai

4. Concerto for pno nad orch No.21 in C, K.467: Allegro
5. Concerto for pno nad orch No.21 in C, K.467: Andante
6. Concerto for pno nad orch No.21 in C, K.467: Allegro vivace assai

Malcolm Bilson piano
English Baroque Orchestra, John Eliot Gardiner