A 2012. Március 23-i bejegyzés frissaítése.
"Bessie Smith 1894. április 15-én született a Tennessee állambeli Chattanoogában, Egyesült Államok, 1937. szeptember 26-án hunyt el. Smith gyermekkorában az utcasarkokon énekelt, mielőtt táncosként csatlakozott egy utazó színes bőrű minstrel társulathoz. A show-ban dolgozott Ma Rainey, aki már jóval a jövevény érkezése előtt bluest énekelt. Az idősebb énekesnő segítette Smitht, annak ellenére, hogy erőteljes hangja tisztán mutatta jelentős tehetségét, amellyel egy napon túlszárnyalja majd Raineyt. 1920 táján Smith már egy utazó show vezető sztárja volt, és úton afelé, hogy minden idők legjobb bluesénekesévé váljon. Az északi városokban, New Yorkban és Chicagóban változott a zenei módi, de Smith sikeresen szerepelt és elnyerte az "Empress Of The Blues" (a. m. "A blues császárnője") megkülönböztető címet. Minden siker ellenére igazi birodalma Délen volt, ahol a Theatre Owners' Booking Association színházaiban játszott, és minden alkalommal magával ragadta a tömeget.
Jóllehet, nem ő volt az első a bluesénekesek között, akivel gramofonlemez-felvétel készült, ám az ő nagy példányszámban eladott lemezei több lemezcéget mentettek meg a csődtől. A Louis Armstronggal és Joe Smithszel készített lemezfelvételei konszolidálták helyét generációja vezető bluesénekesei között, ám a divat változásokat követelt. 1928-ra vége szakadt lemezkarrierjének, amelyet olyan személyes problémák is nehezítettek, mint az iszákosság és a rosszul megválasztott férfi barátok. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy kikerüljön a centrumból. E lefelé ívelő korszakban mindössze egy filmszerepet kapott az 1929-es St. Louis Blues címe filmben, amelyben James P. Johnsonnal és az éppen feloszlott Fletcher Henderson Orchestra tagjaival szerepelt. Folytatta fellépéseit, sikere azonban csökkent. John Hammond 1933-ban egy olyan lemezfelvételt szervezett, amelyen többek között Jack Teagarden és Coleman Hawkins is közreműködtek, és amely Smith utolsó felvétele lett. A következő esztendőben egy nagyon sikeres show-val turnézott, 1935-ben nagy visszhangja volt a New York-i Apollo Theater-beli fellépésének.
Magánéletében is változás történt, új barátja Richard Morgan, a showbusinesst kedvelő szeszcsempész volt, mellesleg Lionel Hampton nagybátyja, aki jelentős anyagi biztonságot nyújtott neki. Az amerikai zene korai hagyományai iránt mind inkább feltámadó érdeklődés és egy újabb film terve, Smith karrierjének felívelési lehetőségét mutatta, ám egy fatális, a Mississippi államban bekövetkezett baleset, amikor is a gépkocsit Morgan vezette, 1937. szeptember 26-án halálát okozta. Bessie Smith lemezfelvételei a harsány vaudeville-daloktól a lassú bluesokig terjednek, előbbiek sokszor a saját, gyakran feslett életvitelének keserűségét tükrözik, míg az utóbbiakat minden alkalommal igen mély érzelmek itatják át. Minden dal gazdag kontraalt hangon szólal meg, mely méltóságteljes előadásmóddal párosul. Bessie Smith minden lemezfelvétele figyelemre méltó, de a blues történetében betöltött kiemelkedő szerepének és magának a bluesnak megértése szempontjából különösen fontosak azok, amelyeket Armstronggal és Joe Smithszel készített. Még egy ilyen felvételen is, ahol sztárok találkoznak, az énekesnő az, aki igazán magára vonja a figyelmet.
Mindig teljes kontroll alatt tartotta énekét, rendszeresen elutasította, hogy dobossal dolgozzon, és határozottan, rendszerint lassú tempóban adta elő a dalokat. Néhány lemezen a kísérők által lejátszott nyitás után Bessie belépése észrevehetően lelassítja a tempót. Utolsó lemezfelvételén tett egy lépést a kompromisszum irányába, amikor is a közelgő swingkorszaknak elkötelezett zenészekkel dolgozott együtt, de még itt is a saját elgondolásait követte. Hatása a jazzre szinte felmérhetetlen, kortársainak többsége azon a véleményen volt, hogy csaknem minden jelentős énekes a blues területén, de a jazz számos irányzatában is, stílusában szoros kapcsolatot mutat a “Blues Császárnőjével. Sok-sok évvel halála után is, Bessie Smith még mindig színdarabok és könyvek témája, néhány ezek közül újra felidézi mindazt a máig sem tisztázott legendát, hogy halálát a faji előítélet okozta, vagy arra használja őt, hogy olyan nézeteket hangoztasson, amelyeknek semmi közük Bessie Smith életéhez. Szerencsére, egy könyv, Chris Albertson Bessie c. kötete, az énekesnő életének és korának egy tökéletesen a kutatásokon alapuló, jól megírott összefoglalása és méltó megemlékezés az amerikai zenetörténet egyik legnagyobb alakjának művészetéről." (Jazz-zenészek Lexikona)
