"Úgy vélem, a zene feladata, hogy katarzisélményt nyújtson az emberek számára. Táncoljanak, ugráljanak, sírjanak-nevessenek (akár egyszerre), elfeledjék napi gondjaikat, és belemerüljenek egy nemlétező világ óceánjának finom habjaiba. A muzsika a „homo sapiens” sajátja. A tűz megszelídítése, a kerék feltalálása után is bizonyára énekkel, tánccal fejezték ki örömüket eleink. Mert a zene áramlik bennünk. Vírusként terjed, fertőz. Az egyetlen „kórokozó”, amit mindenki szívesen kap el, és „szenved” tőle. Jómagam is azon típushoz tartozom, aki „lázban égve” várja, hogy új felvételeket hallhasson, vagy egy régi, kedves korongot tegyen be lejátszójába, ki tudja hányadszor.
Most is ilyen állapotban indítottam el a nagyszerű német bőgős,
Eberhard Weber tiszteletére kiadott lemezt. 2015 januárjában, a stuttgart-i Theaterhaus-ban („kiváló” német-magyar fordításomban: „Színházház”) adtak -a basszista életművét felölelő- koncertet barátai, pályatársai. Sajnos, Weber nem lehetet aktív részese az estnek, mivel nyolc évvel ezelőtti agyvérzése óta már nem tud/nem akar játszani. Megszakad a szívem, ha belegondolok, mit érezhet...
A szomorú esemény bekövetkezte előtt viszont –többek között- olyan nagyságokkal dolgozott együtt, mint Pat Metheny, Jan Garbarek, vagy Gary Burton. (Az előbb említett urak (is) ott voltak Stuttgart-ban.) Weber -a lehető legjobb értelemben véve- az ECM „teremtménye”. A kiadóra oly jellemző hangzásvilág, „ars poetica” egyik megtestesítője. Bár kísérő hangszeres, mégis szólistai magasságokba jutott csak Rá jellemző stílusa okán. Zeneszerzőként és muzsikusként is maradandót alkotott. Sajátos „sound”-ja, melyet egy speciális elektromos bőgőből csalt ki, védjegyévé vált. Persze nem az instrumentumban rejlett a titok, annál inkább Weber szívében-lelkében. Szenzitív, melodikus játéka kimozdította szokásos helyéről, közegéből hangszerét, és finoman, szerényen előtérbe tolta. Azt gondolom, sokat köszönhet Neki a bőgős társadalom, de nyugodtan mondhatom: „enblock” a zenei világ.
A „Hommage à Eberhard Weber” címet viselő korongon hat kompozíció hangzik el. Öt Weber és egy Pat Metheny darab. A zseniális gitáros -nem meglepő módon- „Hommage”–ra keresztelte ez alkalomra írt művét. A több mint félórás „mini szimfónia” bepillantást enged a Weber által fémjelzett „birodalomba”, felvonultatva annak számtalam ékességét. Le a kalappal Metheny előtt, amiért az elfoglalt művész ilyen elánnal vetette bele magát a munkába, és állt elő egy felemelő szerzeménnyel! (Egyébként a CD ma reggel -2015. október 3-án- a New York-i Jazzlista 7. helyén nyitott!)
Úgy érzem, méltóképpen hajoltak meg Eberhard Weber előtt barátai. Sugárzik a lemezből a szeretet, tisztelet. Szeretet, tisztelet: napjainkban szinte már elvont fogalmak, amelykről csak beszélünk, vágyunk rájuk, de távolinak tűnnek. Nem, vagy csak nagyon ritkán találkozunk velük. Azonban most itt a „Hommage à Eberhard Weber”. A „Play” gomb lenyomása után átjárja szellemünket a szeretet, tisztelet érzése, na és persze az értékes zene összetéveszthetetlen hangulata." (Gáspár Károly, JazzMa)
Kedves
Gykrantz köszönjük a remek lemezt!
