Szombat/Saturday, 2016 Dec 10, 7:30:50
Az Ön belépési neve Guest | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Guest

Fordító / Translator
A honlap menüje
Műfajok/Categories
Belépés/Enter
Belépési név:
Jelszó:
Mini chat
Statisztika



Online összesen: 14
Vendég/Guests: 10
Tag/Users: 4
Microbi , Maraik , csabszem , gp53


Ma itt jártak:
Levin, galamb, dobitibi, KTib962, cumulus, pepofec, Georgie, rigoboy, weawerchuby, Gledix, kalmy, Fazék, Yes, Chris, susdomes, topo, stevehu03, Alaptolma, gshlz15, szapim, gykrantz, Halaszkiraly, roarrr, DeeCee, Laosz, Joski, cernageza, jakja, xva66, atman, larryz, [Teljes lista]
free counters
zenekucko.ucoz.com Webutation
Nyitólap » 2015 » Február/February » 14 » Pink Floyd - A Momentary Lapse Of Reason (1987) EMI
Pink Floyd - A Momentary Lapse Of Reason (1987) EMI
7:40:36

FLAC / 320 kb/s
Tracklist & download links in comments
Related Posts with Thumbnails
Kategória: Progressive rock | Megtekintések száma: 1091 | Hozzáadta: Levin
Hozzászólások összesen: 1
1  
Levin 2013. március 21-i bejegyzésének frissítése.

Az 1965–1996 között aktív londoni Pink Floyd az egyetemes rockzene egyik legfontosabb zenekara, a progresszív rock legendája. Roger Waters uralkodása az 1979-es The Wall és a sok tekintetben folytatásnak tekinthető 1983-as The Final Cut-al véget ért, 1985. decemberben kilépett. Közben még 1979-ben kilépett a csapatból a billentyűs Richard Wright is, aki a műfaj egyik legkreatívabb billentyűs alakjaként sokáig meghatározta a zenekar hangzását. David Gilmour és Nick Mason viszont tovább akarta vinni a nevet, amit hosszas pereskedés után meg is szereztek... Ez az elő-története ennek az albumnak, amivel elindult David Gilmour másféle utakat kereső uralkodása... Az A Momentary Lapse of Reason kapcsán fontos még megmelíteni Bob Ezrin nevét, aki a hetvenes éveket Alice Cooper mellett töltötte, majd később a KISS-ből és Peter Gabriel-ből is kihozta amit lehetett, a The Wall-nál érkezett a Pink Floyd mellé és ide és The Division Bell-re is a csapat mellett maradt David Gilmour producer társaként. Az A Momentary Lapse of Reason (és a The Division Bell is) úgy telepszik az ember fölé, mint egy monumentális gomolygó felhő, mint egy sötétben villódzó zenei folyam... Semmi köze a Roger Waters fémjelezte The Wall és The Final Cut féle komplex történet-mesélős világhoz, inkább egyfajta modernebb hangszerelésű és - a sok vendég szereplő miatt - komplexebb pop-felé nyitott zenét kapunk, ami talán a Wish You Were Here-hez és Animals-hez kapcsolható folytatásként, de egyértelműen és mindenben David Gilmour gondolkodásmódját és irányítását tükrözi... Az A Momentary Lapse of Reason-el (és a The Division Bell is) bizonyította David Gilmour, hogy lehetséges a Pink Floyd zenéjét úgy modernizálni, hogy megmaradjanak az értékei, de sokkal nyitottabb legyen a technológia fejlődésére. Az itt hallható, remekül sikerült 10 dalban teljes mértékben felhasználják a stúdió technika korabeli fejlettségét, amitől a dalok sokszor szintetikusabbak lettek, de az alaphangulat ugyanazt a monumentális nagyságot érezteti, amit a zenekar csak a legszebb pillanataiban tudott. Bár az album alapvetően lassú, néha vontatott zenét tartalmaz, egyetlen dal sem unalmas... Mindig és minden pillanatban megkapjuk azt a pluszt, amitől annak idején a Pink Floyd kiemelkedett a progresszív rock műfajból... Úgy lebegünk, úgy tanítanak minket lebegni, ahogy rajtuk kívül soha senki nem tudott korábban... Ennek az albumnak ez a lényege szerintem, ezért lett Roger Waters nélkül is zseniális a kiadott két stúdió album... amik mára legalább olyan kihagyhatatlan klasszikusok lettek, mint a The Wall vagy a The Dark Side of the Moon... (passzio.hu)


A zenészek: David Gilmour – ének, gitár, billentyűs hangszerek, sequencerek; Nick Mason – dob, percussion, dob-gép, hang effektek.

Közreműködött továbbá:
Richard Wright – billentyűs hangszere, vokál; Bob Ezrin – billentyűs hangszere, percussion, sequencerek; Tony Levin – basszusgitár, Chapman Stick; Jim Keltner – dob, percussion; Steve Forman – percussion; Jon Carin – billentyűs hangszerek; Tom Scott – alt és szoprán szaxofon; Scott Page – tenor szaxofon; Carmine Appice – dob; Patrick Leonard – szintetizátor; Bill Payne – Hammond orgona; Michael Landau – gitár; John Helliwell – szaxofon; Darlene Koldenhaven – vokál; Carmen Twillie – vokál; Phyllis St. James – vokál; Donnie Gerrard – vokál.

Tracklist:

01 - Signs Of Life
02 - Learning To Fly
03 - The Dogs Of War
04 - One Slip
05 - On The Turning Away
06 - Yet Another Movie / Round And Around
07 - A New Machine (Part 1)
08 - Terminal Frost
09 - A New Machine (Part 2)
10 - Sorrow

Kód
http://tinyurl.com/n4x6gar

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]