Szombat/Saturday, 2016 Dec 03, 12:36:15
Az Ön belépési neve Guest | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Guest

Fordító / Translator
A honlap menüje
Műfajok/Categories
Belépés/Enter
Belépési név:
Jelszó:
Mini chat
Statisztika



Online összesen: 34
Vendég/Guests: 31
Tag/Users: 3
mcintosh275 , GRINDDEATH , Elefánt


Ma itt jártak:
Levin, dobitibi, Kasu, rigoboy, weawerchuby, Gledix, zozo54, Yes, stevehu03, Alaptolma, gykrantz, Laosz, Joski, Sutyi73, martin1963, steve63yes, Codger, atman, fisglass, Mogorva, bokoristvan, eldoradoll, GarryAust, siposl, kuckó, ZOSO1968, Santi_tata, dancsuj, trszl, figjam, ap_small, [Teljes lista]
free counters
zenekucko.ucoz.com Webutation
Nyitólap » 2015 » Július/July » 29 » Ray Manzarek - Golden Scarab (1974/1994) PolyGram Records
Ray Manzarek - Golden Scarab (1974/1994) PolyGram Records
4:13:18

FLAC / 320 kb/s
Tracklist & download links in comments
Related Posts with Thumbnails
Kategória: Rock | Megtekintések száma: 1042 | Hozzáadta: Levin
Hozzászólások összesen: 2
0
1  
A 2012 December 25-i bejegyzés frissítése.

In Memoriam Ray Manzarek (1939-2013)

" Jim Morrison halála után a Doors maradéka (Ray Manzarek billentyűs, Robbie Krieger gitáros és John Densmore dobos) kiadott még kettő, méltatlanul mellőzött lemezt. Az Other Voices és a Full Circle olyannyira nem került bele a kánonba, hogy egy mezei Doors-rajongó még csak nem is hallott róluk, az Internet előtti korban pedig meghallgatni sem tudta őket. Az USÁban egyiket sem adták ki újra (sem bakeliten, sem CD-n) és Európában is csak egyetlen, igénytelen külsejű CD jelent meg, tartalmazva mindkét lemezt.

Arra a kérdésre, hogy ezek a remek lemezek miért nem nyerték el a közönség tetszését, egyetlen válasz adható: Jim Morrison karakteres hangja és delejes egyénisége hiányzott.
Borzasztóan hiányzott, és valószínűleg nem csak a rajongóknak.

A váratlan, ám nem meglepő párizsi halál sokk-ként éri a Doors tagjait, hiszen Jim ugyan már kilépett a bandából, de a készülő lemezt (a későbbi, beszédes című, Other Voices) az ő hangjára és karakterére írták. Arra számítottak, megunja majd a nyugalmat és visszatér, ha másért nem, akkor csupán a lemez felvételére.

Egészen kísérteties és már-már fájdalmas, ahogy az Other Voices minden hangja és ritmusa Morrison után sóvárog. Rövid ideig rebesgetik ugyan, hogy Iggy Pop lesz az énekes (képzeljük csak el, milyen lett volna - egy gondolatkísérletet mindenképpen megér), de aztán mégsem, így bandán belül oldják meg a dolgokat. Ray Manzarek nem túl karakteres hangja és szemüveges visszafogottsága (bár ez csak a látszat volt, egy kis vadulásért neki sem kell a szomszédba mennie, de Jimhez képes egészen konszolidált figura) azonban valahogy idegenül mozog, az amúgy erősen doors-os zenei szövetben. Ha Morrison hozzátehette volna a magáét, akkor az Other Voices lehetett volna a egyik legerősebb lemezük.
(Természetesen csakis a zseniális L.A. Woman után.)

Nem meglepő, hogy a számok szövegeiben is erőteljes változás áll be, Morrison ködös, többrétegű, olykor csupa blöff líráját felváltja Manzarek másféle, túlságosan is egyértelmű szimbólumokkal operáló szövege. Bár az Other Voices-on még mímelni próbálja Morrisont, a
következőn, a Full Circle-n már a lírai koordinátarendszer totálisan átellenes felén fogalmazza dalszövegeit (legjobb példa erre a Mosquito szövege: No me moleste mosquito, let me eat my burrito, why don't you go home.) (Ez nem kiragadott részlet volt, hanem a komplett szöveg.) Maga a zene is halványlila poszthippi árnylatot vesz fel, erőteljes jazzes beütéssel, és ettől, hogy (képzavarral élve) fülünk már nem sikolt Jim Morrison hangja után, jobban is élvezhető, mint az előző lemez.

A Full Circle minden erénye ellenére sem hozza vissza a bandát, így a Doors feloszlik, a tagok szétszélednek, és azt követően még csak megközelíteni sem tudják előző sikereiket. Pedig ha valaki, akkor Manzarek vihette volna valamire. Javarészt ő volt a felelős a Doors sajátos hangzásáért, egyáltalán nem tehetségtelen ember, csak Jim Morrison és a Doors hatalmasra nőtt árnyékából a mai napig nem tudott kitalálni a napfényre.

Saját nevén kiadott még két tényleg remek, ám visszhangtalan szólóalbumot, feljátszotta a Carmina Buranat, összerántotta a tagokat mégegyszer az American Prayer erejéig, aztán a 70-es évek végén megalakította a szupergrupnak titulált Nite City-t. Velük készített egy felemás és egy vállalhatatlan lemezt, és lehet, hogy ezutóbbi adta meg a lökést a süllyesztőbe, mert attól kezdve, egészen a Doors 2002-es (perektől terhes) újjáalakulásásig, a sessionzenészek savanyú kenyerét ette." (Tengereczki Pál egyzene.blog.hu)

0
2  
Ezt a lemezét igen népes és kiváló csapattal készítette: Ray Manzarek - vocals, keyboards, piano, organ, synthesizer, kalimba; Flo & Eddie - vocals; Joe Walsh - guitar; Larry Carlton - guitar; John Klemmer - saxophone; Tony Williams - drums; Michael Fennelly - guitar;
George Segal - banjo; Oscar Brashear - trumpet; Mailto Correa - percussion, bongos, conga; Tim Downs - drums;
Steve Forman - percussion, bells; Milt Holland - percussion, cowbell; Mark Pines - guitar; Jerry Scheff - bass; Patti Smith - voices; Ernie Watts - tenor saxophone; Gary Mallaber - drums, percussion, vibraphone; Paul Davis - percussion.

01. He Can't Come Today - 4:40
02. Solar Boat - 5:58
03. Downbound Train (Chuck Berry) - 5:31
04. The Golden Scarab " - 6:42
05. The Purpose Of Existence Is? - 6:38
06. The Moorish Idol - 5:38
07. Choose Up And Choose Off - 4:43
08. Oh Thou Precious Nectar Filled Form (or) A Little Fart - 4:57
CD Bonus tracks
09. Whirling Dervish (Manzarek, Paul Davis)
10. I Wake Up Screaming (Manzarek, Danny Sugerman)
11. Bicentennial Blues (Love It or Leave It)


Kód
http://pasted.co/ffcd120b

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]