Péntek/Friday, 2017 Máj 26, 5:46:15
Az Ön belépési neve Guest | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Guest

Fordító / Translator
A honlap menüje
Műfajok/Categories
Belépés/Enter
Belépési név:
Jelszó:
Mini chat
Statisztika






Jelen vannak:
tarwalter , DomiTibi , catfree



Ma itt jártak:
Levin, galamb, tibuno1, beriba, rigoboy, Gledix, kalmy, Fazék, zozo54, Yes, Chris, susdomes, DomiTibi, topo, roarrr, taddeo, Laosz, joepapa, DNS07, larryz, fisglass, Rafiki, Mogorva, ols, kuttyt, kondasdiszno, Tibor43, ZOSO1968, Marcipán, gabor1951, nagyboti, [Teljes lista]
free counters
zenekucko.ucoz.com Webutation
Nyitólap » 2017 » Május/May » 1 » Samuel Barber - Cello Concerto, Cello Sonata, Adagio for Strings (2012) BIS Records
Samuel Barber - Cello Concerto, Cello Sonata, Adagio for Strings (2012) BIS Records
6:17:40

FLAC
Tracklist & download links in comments
Related Posts with Thumbnails
Kategória: Klasszikus / Classical | Megtekintések száma: 239 | Hozzáadta: Levin
Hozzászólások összesen: 4
0
1  
Samuel Barber (1910-1981) zeneszerző, az amerikai zene történetének egyik legnagyobb alakja. Ő az az amerikai komponista, akit pályája kezdetétől végéig elismerés, megbecsülés és népszerűség övezett. Hét évesen kezdett komponálni, kilencévesen írott, sokat idézett, kedves levelében már a következőt adta anyja tudomására: „Kedves Mama, azért írok most neked, hogy megosszam veled gyötrő titkomat... Az én hivatásom a zeneszerzés, biztosan zeneszerző is leszek. … Ne akard tőlem, hogy elfelejtsem ezt a butaságot, és menjek inkább futballozni – kérlek- Néha annyira gyötör ez, hogy majd beleőrülök (de azért nem nagyon).” 1936-ban komponálta B-dúr vonósnégyesét, amelynek második tételét később vonószenekarra hangszerelte. Az ősbemutatót 1938-ban Toscanini vezényelte. Az Adagio azóta is állandó darabja a vonószenekari repertoárnak, népszerűsége a szerző minden későbbi művét elhomályosítja, mindazonáltal több Barber-mű is dacol az idő múlásával, és tartja magát a hangversenyek műsorán. Színpadi művei közül kiemelkedik az élet- és pályatársa, Gian Carlo Menotti librettójára írott Vanessa, amelynek ősbemutatójára 1958-ban a Metropolitanben került sor, és az Antonius és Kleopátra, amelyet az új Metropolitan avatása alkalmából, 1966-ban mutatták be. Számos zongoraműve között az op. 26. Szonátát tartják a legjelentősebbnek, amelyet 1949-ben Wladimir Horowitz mutatott be.
Barber zenéjét erőteljes európai akcentusa mellett az is jellemezte, hogy nem érezte magát otthonosan a nyilvánosság előtt, és gyakran gyötörte az önbizalom hiánya. 14 éves korában a philadelphiai Curtis Zenei Intézet egyik első hallgatójaként indult pályafutása. Hamarosan Pulitzer ösztöndíjat nyer a Rómába az Amerikai Akadémiára. A római évek hatására és Arturo Toscanini biztatására komponálja híres Adagioját. 1939-ben Barber visszatért a Curtis intézetbe, ahol ezúttal zeneszerzést és hangszerelést tanít. 1942-ben bevonul az Amerikai Légierőbe. Később visszatér a zenei pályához és 1962-ben megírja mesteri Zongoraversenyét. A siker elől menekülve az olasz Alpokba vonul vissza, hogy magányosan vegye fel a harcot növekvő alkoholizmusával és depressziójával. Hat év szünet után két darabbal lép a színre, egy zongorára írt Balladával (1977), és Harmadik zenekari esszével (1978). 1981-ben teljes anyagi csődben éri utol a halál. Édesanyja mellé temetik West Chester Oaklands temetőjében.

"Furcsának tűnik, hogy egy amerikai zeneszerző művei többé-kevésbé nélkülözik a kontinensre olyannyira jellemző vonásokat.
Márpedig Samuel Barber muzsikájában csak nagyritkán fedezni fel a nagyvárosok nyüzsgő zaklatottságát, a kozmopolita sokszínűséget, a végtelen tájakat vagy a végletekig vitt absztrakciót.

Barber zenéje egész egyszerűen: romantikus. Ám még a késői romantikusok között is késeinek, ha nem épp megkésettnek számít, hiszen az egyetlen angolszász zeneszerző, akihez nagyságban és felfogásban hasonlíthatnám, az az Edward Elgar, akinek leghíresebb darabjai még a századfordulón készültek, s már maga is a zenei romantika lecsengő ágában alkotott.

A számtalanszor rögzített Adagio for Stringset hallgatva a nyilvánvaló Richard Strauss-i párhuzam mellett így Elgar Enigma Variations-ének „Nimrod” tétele juthat eszünkbe, mely a zeneirodalom legszépségesebben borzongató adagiói közé tartozik - Barberével együtt." (Galamb Zoltán)

A művek:
Concerto for Cello and Orchestra, Op.22
01. I. Allegro moderato
02. II. Andante sostenuto
03. III. Molto allegro e appassionato

Sonata for Cello and Piano, Op.6
04. I. Allegro ma non troppo
05. II. Adagio - Presto - di nuovo Adagio
06. III. Allegro appassionato

07. Adagio for Strings, Op.11

Christian Poltéra cello
Bergen Philharmonic Orchestra
Andrew Litton conductor
Kathryn Stott piano

Kód
http://tinyurl.com/kg2aygu

0
2  

3  
Nagyon köszi!
Izgalmasan hangzik, mint egy szűz leányka :-) Árpád

0
4  
Nagyon szívesen smile

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]