"A lemez címe arra utal, hogy a korongnak már volt kapcsolódó előzménye az előző időszakban. Íme: "Family Dinner Volume One 2013". (Aki tudja, szerezze be!)
Így aztán egy lemez helyett rögtön kettőbe kellett belemélyednem..., ami cseppet sem esett nehezemre, mivel a zenekar zenéje igen csak megszólított és el is varázsolt.
Egy olyan zenét, illetve stílust kell az olvasónak/hallgatónak elképzelnie, ahol kiderül megkérdőjelezhetetlenül, hogy a popularitás, a zenészek remek technikai/zenei felkészültsége, a mértéktartó de kétségkívül mély jazz improvizációk jól megférnek egy produkción belül.
Mindkét lemez koncepciója hasonló: minden egyes track egy-egy stílus, egy énekes köré épül. A stílusok nagyon színesek, de mindenképp hallható kohéziós erőként a zenekarvezető, Michael League basszusgitáros-hangszerelő munkája.
A "Volume Two" talán annyiban más, vagy több az első fejezetnél, hogy az itt megjelenő számos, különböző hangulatot összefogja a "fogalom": AFRIKA.
A hangulat, a hangszínek, az a poliritmika, ami talán ebben a zenében a legjobban nyomon követhető. A groove-ok rendkívül izgalmasak, azt gondolom, nem csak dobos szemmel/füllel.
A poliritmikát azért szeretném külön is kihangsúlyozni, mert tanulmányaink során számtalan alkalommal történt hivatkozás az afrikai poliritmikus zenére, ami a jazz zenének egy szívesen használt, fontos eszköze, de igazán jó, érthető példákkal nem igazán volt alátámasztva ez a kijelentés, így aztán megtanultuk, elhittük, de nem igazán tudtunk a fogalommal mit kezdeni.
Tudom, most picit szakmázok, de engedtessék meg egy kis időre. (Köszönöm!)
Szóval az az érzés, amikor nem tudjuk, hogy melyik ütős szekciónak engedelmeskedjen a fülünk, a lábunk. A sokféle, de egyszerre felhangzó, külön-külön is és együtt is értelmes egészet kiadó ritmika elvarázsol. Nos, valahol ez is a poliritmika nem tudományos, de talán érthető magyarázata "ártalmatlan" zeneszeretőknek.
Ez a lemez számos, jól követhető mintapéldát tartalmaz erre. Bevallom, néha én is felvisítottam az autómban ülve, a lemezt sokadszor meghallgatva, amikor egy-egy zseniális zenei ötletet megfejtettem végre!
Aki nem szeretné fejtegetni, csak élvezni ezt a zenét, annak sincs nehéz dolga. Remek groove-ok, kiváló hangszeres játék, hangszerelések, lüktető dallamok, csodás énekhangok jellemzik az egész lemezt. Úgy tolják le a torkunkon időnként a páratlan ütemezésű ritmusokat, hogy fel sem figyelünk rá, csak a CD többszöri meghallgatása során derül ki mindig egy-egy fontos "apróság", hangszerelési ötlet.
Érdemes alaposan, többször végighallgatni a CD-t, hogy kiderüljön számunkra az a sok kis apróság, ötlet, amiket a hangszerelők, zeneszerzők meglepetésként tartogatnak a hallgató számára. Persze útitársként is remekül megállja a lemez a helyét, de azért jobb, ha figyeljük az utat is vezetés közben...
A hangszerszólók igen ritkák ebben az anyagban, mivel maga a zene sem feltétlenül szorul hosszas hangszeres fejtegetésekre. Minden szóló mértéktartó, ám jól felépített, sohasem fordít az ének - hangszer arányon, hisz ez alapvetően egy vokálcentrikus anyag. A hangszerelések nagyon szellemesek, minden pillanatban hallatszik egy apróság egyik-másik hangszeren, ami viszont valójában igen csak igényes és fontos megmozdulás és nagy hangszeres felkészültséget feltételez!
Mondják, hogy a könnyűzene attól könnyű, hogy könnyű hallgatni..
Ezt tetten érhetjük ennek a lemeznek bármelyik dalában, bár egyetlen alkalommal sem éreztem "izzadtságszagúnak" a játékot, mindannyiszor könnyed, fölényes a hangszerkezelés. Ja! Mindkét lemezanyag (Volume One, Volume Two) élő, nem stúdió sterilségű felvétel, ami csak a dalok végén felhangzó tapsokból derül ki. Tökéletes, hibátlan játék!
Ezt alá tudja támasztani a DVD melléklet, ahol a legtöbb tracket megtalálhatjuk, és a látvánnyal is ki tudjuk egészíteni az élményt.
Ajánlom a lemezt mindazoknak, akik szeretik az izgalmas, igényes, modern zenét, a jó ének karaktereket, a zseniális, virtuóz, de egy pillanatig sem öncélú hangszeres tudást." (Berdisz Tamás, jazzma.hu)
