Zömbik József remek ismertetője:
"Ha azt mondom, underground arc, azzal még nem mondtam semmit. Ez a fickó maga a megfoghatatlan rejtély, a zenevilág láthatatlan embere, aki időről időre újabb és újabb albummal jelentkezik, újabb és újabb formációkban, holott nagyjából senki nem hallott róla. Kitartása, szorgalma, meg nem alkuvása egészen elképesztő. Santa Monicában született, 1960-ban, életrajza szerint 13 évesen szállt be első bandájába (Purple Passion) majd 19 évesen már frontember volt a Suspects élén, akikkel lemezfelvételhez nem jutott, de innen már csak egy macskaugrás a Dream Syndicate, ami a nyolcvanas évek elejétől egészen a kilencvenes évek végéig működött, tucatnyi albumot maguk után hagyva. A pontos számadatokat nehéz megmondani, mert több válogatás kiadványuk, és koncertlemezük is készült, mondanom sem kell egytől egyig nevesincs kiadók gondozásában. A Dream Syndicate zajosnak nem nevezhető sikerei után Wynn szólókarrierbe kezdett, a kilencvenes években még Európában is turnézott, aztán az új évszázadban sorra szállt be a legkülönbözőbb formációkba, úgy mint The Miracle Three, Danny and Dusty, Smack Dab, The Baseball Project. Mindeközben persze saját neve alatt is zenélt tovább. Az eredmény? Semmi. Mármint bizonyos értelemben. A „siker, pénz, csillogás” (KFT) a mai napig elkerülte, hiszen még a Peter Buck (R.E.M) által megerősített Baseball Project sem tudott áttörni, 2008-as korongjuk jóformán feltűnést sem keltett. Miért érdekes akkor ez a csóka?
Amikor a kilencvenes években a Sat3 csatornán láttam a Németországban felvett koncertjüket, furcsa, vegyes érzéseim voltak. Az tisztán lejött, hogy Wynn sem gitározni, sem énekelni nem tud, de a zenekara elsőrangúan játszott, gitárosa Kirk Swan mind kíséretben, mind szólókban óriási volt, dobosa (akiről még nem tudtam, hogy a felesége) alaposan odatette magát, és az egész csapatban volt élet. Akkoriban, abban az Internet Nélküli Világban nem sokat lehetett tudni egy-egy ismeretlen előadóról, csak évek múlva találkoztam ismét a nevével, és mondhatom ledöbbentem újabb felvételeit hallgatva. A fahangú lúzernek egészen nagyszerű dalai születtek! Tehát a sok-sok kiadvány és fellépés megtette hatását. Hangszereléseiben a nyers, energikus rock sound mellett megjelent az akusztikus gitár, a mandolin, a hegedű, a nagybőgő, ami szintén a továbblépés jele, és ha nagy albumokat nem is, de erős számokat mindenképpen jegyzett. Mielőtt ezeket sorolnám, azért nézzük csak meg, hány és miféle kiadón keresztül jelentek meg dalai: Ruby Records, Water, Big Time Records, Rhino Records, Mute Records, Normal Records, Poison Brisket, Yep Roc Records, Blue Rose Records. Hát miféle nevek ezek? Az 1988-as Ghost Stories lemezt az Enigma adta ki, talán a mai napig bánják, nem tudom, mindenesetre akit ennyire nem akar befogadni a zeneipar, az sokkal kevesebb kudarc után is feladja, ezért óriási tisztelettel nézek Wynn-re, különösen amióta a bringaboltban láttam az Amphetamine iszonyatos előadását. Ettől szó szerint leesett az állam. Aztán a megszámlálhatatlan sok You Tube videó között böngészve a következő megállapításokra jutottam: 1. Steve Wynn tud zenélni. 2. Linda Pitmon a kedvenc dobosom. (csak sokáig nem tudtam) 3. Soha nem szabad senkit leírni. Röviden és tömören tehát, Steve Wynn, aki a semmiből lett valaki. Nem rossz."



A számok:
1.1 What Comes After 4:30
1.2 Candy Machine 3:57
1.3 The Ambassador Of Soul 4:13
1.4 Keep It Clean 3:40
1.5 Amphetamine 6:35
1.6 California Style 3:12
1.7 One Less Shining Star 3:43
1.8 Maybe Tomorrow 5:10
1.9 Hollywood 2:47
1.10 Charcoal Sunset 3:50
1.11.1 A Fond Farewell 5:56
Hidden Track
1.11.2 Untitled 3:12

Disc 2
2.1 Riverside 4:45
2.2 Nothing Like Anything 5:07
2.3 Underground 3:15

A zenészek:
Steve Wynn - Lead Vocals, Backing Vocals, Electric Guitar, Acoustic Guitar, Harmonica

The Miracle 3
Linda Pitmon - Drums, Percussion, Vibraphone, Backing Vocals
Dave DeCastro - Bass, Guitar [Baritone], Acoustic Guitar, Backing Vocals
Jason Victor - Lap Steel Guitar, Electric Guitar, Acoustic Guitar, Backing Vocals
+
Craig Schumacher - Harmonica, Backing Vocals
Chris Cacavas - Keyboards, Electric Guitar, Acoustic Guitar, Backing Vocals
Carla Ecker, Jenny Massey, Michael Fan - Violin
Nelzimar Neves - Cello