Vasárnap/Sunday, 2016 Dec 11, 10:53:40
Az Ön belépési neve Guest | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Guest

Fordító / Translator
A honlap menüje
Műfajok/Categories
Belépés/Enter
Belépési név:
Jelszó:
Mini chat
Statisztika



Online összesen: 72
Vendég/Guests: 66
Tag/Users: 6
jojomolo , esaurus , RaWei , kiborg , Dugó , csigabor59


Ma itt jártak:
Levin, Georgie, Gledix, kalmy, Yes, Chris, susdomes, topo, stevehu03, gshlz15, Pistaba54, gykrantz, Halaszkiraly, roarrr, Laosz, cernageza, jakja, Gyulam, Beri54, apa66, blueraincoat, OneWay, Mogorva, bokoristvan, kuttyt, eldoradoll, koszegis, CptWinters, siposl, kuckó, miki57, [Teljes lista]
free counters
zenekucko.ucoz.com Webutation
Nyitólap » 2016 » November/November » 13 » The Neal Morse Band - The Similitude of a Dream [2 CD] (2016) Radiant Records
The Neal Morse Band - The Similitude of a Dream [2 CD] (2016) Radiant Records
4:54:10

FLAC / 320 kb/s
Tracklist & download links in comments
Related Posts with Thumbnails
Kategória: Progressive rock | Megtekintések száma: 316 | Hozzáadta: Levin
Hozzászólások összesen: 4
0
1  
"A progresszív zene világában több mint 20 éves karriert tudhat magának Neal Morse és Mike Portnoy, akik már nem először ajándékoznak meg minket grandiózus, vagy épp történetet elmesélő koncept művel. Előbbi nevéhez fűződik a ’Snow’, amelyet még a Spock’s Bearddel készített, míg utóbbit a Dream Theater sorsát a helyes irányba terelő ’Metropolis Pt.:2 Scenes From a Memory’ egyik szerzőjeként jegyeztük fel. Ám közös formációikban sem maradtak ötlet nélkül, hiszen Neal Spock’s Beardből való távozása után egymás után négy konceptalbumot írt meg sorban, de nem mehetek el szó nélkül a Transatlantic közel nyolcvanperces ’The Whirlwind’ nevű szerzeménye mellett sem. Ennek alapján akár azt is mondhatnám, hogy semmi különös nincs abban, hogy ismét egy ilyen albummal találkozunk 2016-ban, de valahogy mégis úgy érzem, hogy ez a szellő most más módon fúj, mint az utóbbi években. Sok éve foglalkozom zenével és nem egyszer találkoztam olyan szövegekkel egy megjelenő újdonság kapcsán, hogy „karrierünk legjobbja”, az „az év lemeze” vagy ilyen meg amolyan cím várományosa. A legtöbbször ez a felvezető a várt eredményt nem igazán hozta meg. A ’The Similitude Of A Dream’ esetében viszont a két szerző népszerűsítő szavaira rögtön felkaptam a fejem, hiszen nem mindennapos dolog, ha Neal Morse vagy épp Mike Portnoy szájából hangzik el ez a mondat. Személyes találkozások alapján is meg tudom erősíteni, rájuk nem jellemző, hogy rögtön ilyen szavakkal ruházzák fel saját alkotásaikat. Az érdeklődés részemről így rögtön hatványozott volt, ám az eddig „szokásosnak” mondható promóciós útvonal sajnos már nem működött, értem ezalatt a szép csendben történő kiadóváltást. Az új vállalatot sem volt egyszerű elérni, de nagy örömömre egyszer csak egy levél fogadott, hogy rövidesen megkapom a promóciós anyagot. Azóta egyszerűen nem tudtam letenni ezt a lemezt, mert tényleg nem volt túlzás, amit a népszerűsítő kampányban hallhattunk a dobostól.

A témaválasztás, vagy úgy is mondhatnám, a zene mögött húzódó történet sem mindennapi, hiszen az angol irodalom egyik legjelentősebb művének (John Bunyan: A zarándok útja) egy részét dolgozza fel. A könyv első fele a hős, Keresztyén (angolul: Christian) útját mutatja be, aki a romlás városából indul és keresi a mennyei városba vezető utat. A teljes történet valójában nem ennyi és nem ilyen egyszerű, de maga az album csak egy kis részét mutatja be a sztorinak, hiszen maga Neal árulta el, hogy csak az első nyolcvan oldal történéseit tudta elkészíteni, mire a zenésztársaival összeültek. Arra a kérdésre, hogy ez egy újabb spirituális, vallásos mű-e, egyértelmű igent és nemet sem tudok mondani. Maga a könyv vallásos, bibliai utalásokat, allegóriákat tartalmaz, de a The Neal Morse Band által életre keltett változat viszont nem olyan direkt módon, mint Neal korábbi önálló lemezein.

Legelőször persze zenei oldalról vizsgáltam meg a monumentális alkotást: már az első pillanattól kezdve nem találtam benne egy mikurka hibát sem. Több mint 110 perc hallgatnivaló két lemezen, ami egyszerűen varázslat. Megvannak benne persze a szokásos Neal Morse által jegyzett elemek, mint a vonósok, az akusztikus gitáros betétek, vagy a hammondos billentyűalapok, jellegzetes ízes szinti- és gitárszólók, de ez az egész most valahogy egy nagyságrenddel feljebb tudott lépni mindattól, amit a Morse, Portnoy és George hármastól korábban, de magától a ’The Grand Experiment’-től is kaptunk. Az ilyen típusú alkotásoknak általában az a gyenge pontja, hogy a zene össze tud-e kapcsolódni a történésekkel, illetve hogy milyenek az átvezetések, az egyes részek elválasztása. Nem akarom ellenpéldaként említeni, de a Dream Theater ezzel a feladattal a ’The Astonishing’ operában sem tudott igazán jól boldogulni. Ez az ötös viszont igen! A Long Day/Overture kettősben megismert motívumokat csak több hallgatásra tudtam feldolgozni, de a teljes megvilágosodás csupán akkor ért, amikor az egészet végighallgattam, hiszen az itt hallható ötletek térnek vissza a mű teljes egészében. Nem igazán szokott működni, ha egy ilyen erősen összekapcsolódó alkotásból kiveszünk egy-egy darabot, de a mindent előrelátó szerzők persze erre is gondoltak. Az első lemez igazi meglepetése számomra azonban a The Beatles stílustanulmány volt, amely a We Have Got To Go című dallal indul, majd a gombafejűek I Am The Walrusát idéző Make No Sense-szel folytatódik, és a koronát az egészre végül a The Ways Of A Fool és a So Far Gone tette fel. Ezekben a dalokban Bill Hubauer és Eric Gillette teljesen átvették a főszerepet, míg a csapat nevét adó Neal Morse csak kicsi ideig kerül főszerepbe, ő és Mike inkább a vokálokat hozzák.

0
2  
A második CD egy igazi Neal-féle – már szinte minden ízében a Spock’s Beardre hajazó – dallal indul, amelyben a zenei kreativitás került a középpontba. Gondolok elsősorban a dobok mögött ülő emberkére, aki szorgosan segíti az ütemváltások mellett a pontosság megtartását. A kétféle hangszínen interpretált billentyűszólóból is kitűnik, hogy épp Bill Hubauer vagy Neal vezeti-e a társaságot.

Ezen a lemezen a meglepetések inkább a stílusok közötti különbségekben jönnek ki, a Shortcut to Salvation egy akusztikus betéttel rendelkező folkos mű, a The Man in the Iron Cage a blues zenei elemeit viseli magán, de a személyes kedvencem az igazi örömzenélést bemutató country kitérő, a Freedom Song. A The Mask című dallal indul a zenei koncepció elemeit ismét felvonultató, itt már a végkifejletet bemutató rész. Elsőként az City Of Destruction részei térnek vissza a refrénben, és persze mondanom sem kell, hogy a So Far Gone-ból is találunk elemeket, de a hangszeres „ide-oda megyek”-ből mégis csak született valami különleges. Ezekben a dalokban olyan játékot hallottam Mike-tól, amit már nagyon régen, annó még Dream Theater-albumon.

Az instrumentális kitérő után megérkezik, vagy úgy is mondhatnám, újra itt van az induló téma, azaz a Long Day dallamaival gazdálkodó Broken Sky, de itt ezúttal a főszereplő, azaz Neal ragadja magához az éneket, persze ezúttal nemcsak orgonát választ kísérőként, hanem zongorát is. A dalban hordozott feszültség csúcsán viszont átveszi Eric Gillette a főszerepet, és az Octavariumot idéző John Petrucci stílusú szóló után énekével nyugtatja meg a hallgatót. Ezután még mit kaphatna a lelkes hallgató, mint egy üzenetet, hogy a kaland csak most kezdődik.

És hogy a hangszeresek oldaláról milyen újdonsággal találkozhatunk? Engem például meglepett, hogy Neal rengetegszer játszik akusztikus gitáron. A tizenkét húros hangszere egy különleges ízt ad az egész lemeznek, és sokszor olyan hangszínen énekel, mintha John Lennont hallanám. Eric Gillette játékában viszont inkább a markánsabb riffek hoztak újat, dögös Led Zeppelin hatású témákat hoz, míg a virtuóz szólók tekintetében a Dream Theater „gitárnyüvő” mesterének a stílusát éreztem dominánsnak. Ének tekintetében viszont óriási az, amit ezek a srácok elkövettek. Eric, Bill és bizony még Mike Portnoy is átvette időnként a frontemberi szerepet, persze mindez tudatosan lett így alakítva, hogy a történet karaktereit jól meg lehessen különböztetni egymástól. De ezek a szükséges „előrelépések” teszik ezt a dupla anyagot szerintem igazán élvezhetővé, és a proggerek világszerte már most erről beszélnek. Egy halk kérdés azért mégis felmerül bennem: Hogyan lehet majd ezt a jövőben felülmúlni? Erre egyelőre még nem találtam meg a választ, de abban biztos vagyok, hogy a csapat teljesen más irányba teszi majd meg a következő lépést.
Összegzés:

Az a kijelentés, amit a munkamániás dobos osztott meg a nagyvilággal, egyáltalán nem volt túlzás, hiszen a ’Similitude Of A Dream’-et olyan művekkel lehet egy lapon említeni, mint a ’The Wall’. Az biztos, hogy az idei évben ezt már nem fogja tudni felülmúlni semmi, de azt, hogy a két neves szerző, Mike Portnoy és Neal Morse karrierjének a legjobbja-e ez az alkotás, azt majd csak a jövő dönti el. Az aktuális állást tekintve tényleg ez az, amit egy karrier csúcsán, büszkén mutathatnak meg a nagyvilágnak." (karpatisz, hardrock.hu)



Disc 1:

01. Long Day
02. Overture
03. The Dream
04. City Of Destruction
05. We Have Got To Go
06. Makes No Sense
07. Draw The Line
08. The Slough
09. Back To The City
10. The Ways Of A Fool
11. So Far Gone
12. Breath Of Angels

Disc 2:

01. Slave To Your Mind
02. Shortcut to Salvation
03. The Man in The Iron Cage
04. The Road Called Home
05. Sloth
06. Freedom Song
07. I'm Running
08. The Mask
09. Confrontation
10. The Battle
11. Broken Sky / Long Day (Reprise)

0
3  
Zenészek:

Neal Morse – ének, billentyűs hangszerek, gitár
Mike Portnoy – dob, ének, vokál
Randy George – basszusgitár
Eric Gillette – gitár, ének, vokál
Bill Hubauer – billentyűs hangszerek, ének, vokál

Chris Carmichael – hegedű, brácsa és cselló
Eric Darken – ütőhangszerek (Breath of Angels)
Ann, Alfreda és Regina McCrary – háttérvokál (Breath of Angels)
Sarah Hubauer – bariton és alt szaxofon (Overture)
Spencer McKee – marimba (The Battle)
Dave Buzard – effektek, ütőhangszerek (City of Destruction)
Bruce Babad – szaxofon (Shortcut to Salvation)
Steve Herrman – trombita (I’m Running)
Jim Hoke – tenor és bariton szaxofon (I’m Running)
Rich Mouser – steel gitár (Freedom Song)

Kód
http://tinyurl.com/j2fwzkh

4  
Köszönöm !

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]