Dave Brubeck 1920. december 6-án született Kaliforniában. Édesanyja klasszikus képzettségű zongorista volt; négy éves korától tanította őt zongorázni, bár Dave sokáig nem tanult meg kottát olvasni. Ennek okára vonatkozóan eltérő dolgokat lehet olvasni: a Wikipedia által idézett interjúban azt mondta, hogy rossz látása miatt; az All Music Guide szerint egyszerűen nem volt kedve; a hivatalos honlapon olvasható alapos életrajzban pedig nem esik szó erről.

Két bátyjával ellentétben ő nem készült zenésznek: az volt a terve, hogy szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó édesapjának fog segíteni, ezért állatorvosi egyetemre ment. Tanárai javaslatára azonban aztán zenetanulással folytatta. Nagy hatással volt rá Darius Milhaud francia zeneszerző, aki - sok kollégájával ellentétben - lelkesedett a jazz iránt, és Dave-et arra bíztatta, hogy bátran kísérletezzen a komolyzene és a jazz ötvözésével, illetve szokatlan ritmusképletek, harmóniák használatával. A zongorista-zeneszerző tehetségére jellemző, hogy annak ellenére bennmaradhatott a zeneakadémián, hogy sok tanárát felháborította, hogy nem tud kottát olvasni.

A második világháború alatt nem kellett harcolnia, hanem egy feketékből és fehérekből álló - ezzel úttörőnek számító - zenekart vezetett. Leszerelése után előbb egy nyolctagú zenekart alapított, majd 1951-ben, egy majdnem halálos kimenetelű baleset után jött létre a Dave Brubeck Quartet, Paul Desmond szaxofonossal, illetve az idők során változó ritmusszekcióval - a klasszikus felállásban Eugene Wright bőgőzött és a tavaly elhunyt Joe Morello dobolt. A zenekar a kritika és a közönség által is jól fogadott lemezeket adott ki, turnézott egész Amerikában, és nemcsak a jazzklubokban, hanem - a korban szokatlannak számító módon - egyetemeken is fellépett. Sikerüket jól jelzi, hogy Brubeck 1954-ben a Time magazin címlapjára került; korábban a jazzből csak Louis Armstrongnak jött ez össze.
1955-ben szerződött le a Columbia kiadóval, ahol további sikeres lemezeket adott ki. 1958-ban az amerikai Külügyminisztérium támogatásával olyan helyekre jutott el koncertezni, mint India, Sri Lanka, Afganisztán, Irak, Irán, Pakisztán, illetve Lengyelország. A zenekar legkomolyabb vállalkozása az 1959-es Time Out című album volt, amelyen minden szám szokatlan ritmusképletekre alapult. A kiadó aggódott is, ám nagy meglepetésre ez lett minden idők egyik legsikeresebb és -híresebb jazz-lemeze. A műfaj történetében ez az album kelt el először egymilliónál nagyobb példányszámban, a Billboard Pop Album listájának második helyéig jutott. 1961-ben pedig az ötnegyedes Take Five, Paul Desmond szerzeménye kislemezként a slágerlista 25. helyéig jutott. Máig ez nemcsak a Dave Brubeck Quartet, hanem úgy általában a jazz egyik legismertebb, ikonikus száma.

A Dave Brubeck Quartet 1967-ig működött, számos sikeres lemezzel - az 1963-as At Carnegie Hall például igazi klasszikus koncertlemeznek számít. Brubeck már ez idő alatt is elkezdett foglalkozni a jazz és a komolyzene ötvözésével. Zenélt szimfonikus zenekarokkal, kórusokkal, oratóriumot komponált és baletthez írt zenét. 1976-ban, a megalakulás 25. évfordulójára újra összehozta klasszikus kvartettjét; később olyan zenekarokat is alapított, amelyekben fiai zenéltek különböző hangszereken. Számos elismerést kapott az amerikai államtól, különféle egyetemektől és persze zenei szervezetektől is - köztük egy Grammy-t az életműért -; csillaga van a Hollywood Walk Of Fame-en. 2010-ben Clint Eastwood készített róla dokumentumfilmet.

Dave Brubeck szívelégtelenség következtében hunyt el, egy nappal 92. születésnapja előtt. (quart.hu)