A 2011 Július 24-i bejegyzés frissítése.

"Ez a stílus jóval lazább formája a zenélésnek, mint más blues irányzatok. A Texas blues ritmikája erőteljesebb, kifejezőbb. Ennek az erős ritmikus behatásnak sok összetevője van, talán az egyik leglényegesebb az, hogy Texas az olaj országa, a szegregációs különbségek talán az összes Déli államban itt voltak a legenyhébbek, mivel az olajiparban feketék és fehérek egymás mellett dolgoztak, és ha úgy hozta együtt énekeltek. Ezáltal a blueszenészek, hogy közelebb érezhessék magukat a fehér munkatársaikhoz, a tradicionális blues zenét a fehérek szájízének megfelelően kezdték alakítani, de egyben a fekete zenei igényeket is ki akartak elégíteni. Már a 20-as évek közepén készült lemezeknél észrevehető volt az erősebb ritmikai kifejezés úgyszintén a gitárjátékot sokkal intenzívebben kísérte a többi hangszer, mint ha az egész zenekar egyszerre szólózna és sokkal erőteljesebben improvizáltak, mint azt az ország más részein játszó blueszenészek tették. Az 1920-as évek végén már világosan felismerhető volt, ki játszik Texas blues stílusban. A dalok versei közti hangszeres improvizációs játék több teret kapott, mint az összes más blues stílusban. Az énekesek elöadásmódja is elütött a többi blues előadótól, mivel az egyszerű, csiszolatlan ének helyett a Texas blues stílusban játszó zenekarok gyakorlott énekesi szinten adták elő dalaikat. A ritmus fokozódása, az erős, dinamikus kifejezési mód olyan rétegek közé is elvitte a bluest, akik nem kifejezetten rajongtak érte. A Texas blues éneklési módja erősen merített a Country blues stílusából, vélik a kritikusok. Míg a Blues más irányzataiban íródott dalok még mindig a szerző személyes benyomásairól és bánatáról szól, addig a Texas blues szerzők sokkal lazább témakörbe is elkalandoztak, vagyis nem csak balladaszerű verseket írtak. A Texas bluest is a II. Világháború utáni években egy jelentős modernizálás érte. Ennél a stílusnál is megjelentek az erősítőkhöz kötött hangszerek és az új szerzők dalaikat sokkal jazzosebb ritmusra írták, mint az előző generációk szerzői. A Texas blues ekkorra már annyira felfejlődőtt, hogy a zenekarokba mertek fúvós hangszereket is bevonni, majd az 1940-es évek vége felé meghívásos zenészekkel nagyzenekarokká nőtték ki magukat." (Joe's Blues Pages)

A számok:
01-Blind Lemon Jefferson - Matchbox Blues
02-Lillian Glinn - Cravin' A Man Blues
03-Charles Brown - Driftin' Blues
04-Lightnin' Hopkins - Short - Haired Woman
05-T-Bone Walker - Call It Stormy Monday
06-Frankie Lee Sims - Lucy Mae Blues
07-Pee Wee Crayton - Texas Hop
08-Percy Mayfield - Please Send Me Someone To Love
09-Zu Zu Bollin - Why Don't You Eat Where You Slept Last Night
10-Willie Mae Big Mama Thornton - Hound Dog
11-Clarence Gatemouth Brown - Okie Dokie Stomp
12-Albert Collins And His Rhythm Rockers - The Freeze
13-Mance Lipscomb - Ella Speed
14-Johnny Copeland - Down On Bending Knees
15-Freddy King - The Stumble
16-The Fabulous Thunderbirds - C - Boy's Blues
17-Stevie Ray Vaughan And Double Trouble - Flood Down In Texas
18-Anson Funderburgh - The Rockets - Changing Neighborhoods