Hétfő/Monday, 2016 Dec 05, 3:23:35
Az Ön belépési neve Guest | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Guest

Fordító / Translator
A honlap menüje
Műfajok/Categories
Belépés/Enter
Belépési név:
Jelszó:
Mini chat
Statisztika



Online összesen: 58
Vendég/Guests: 58
Tag/Users: 0



Ma itt jártak:
Chris, Mogorva, kondasdiszno, eduardovillela, RaWei, Ubiusz, zene6, carmeta, nepjuve
free counters
zenekucko.ucoz.com Webutation
Nyitólap » 2016 » Május/May » 17 » VA - The Ultimate Jazz Archive, Set 37 [4CD] (2005) Membran Music
VA - The Ultimate Jazz Archive, Set 37 [4CD] (2005) Membran Music
3:37:43
VBR
Tracklist & download links in comments
Related Posts with Thumbnails
Kategória: Jazz | Megtekintések száma: 218 | Hozzáadta: baljan
Hozzászólások összesen: 2
0
1  
A The Ultimate Jazz Archive egy öszzesen 168 (!) lemezből álló - tehát igazán átfogónak tekinthető - válogatás, melynek harminchetedik része a bigband korszak jelentős előadóit mutatja be.

Set 37 - CD 1: Duke Ellington

Edward Kennedy "Duke" Ellington (1899-1974) afroamerikai zenekarvezető, zongorista, zeneszerző, a jazz és az amerikai zene egyik legnagyobb hatású alakja. Gyermekként zongorázni kezdett, de némi helyi sikere volt csak, és címfestőként kezdte pályafutását. 1923-ban megkockáztatta, hogy New Yorkba menjen, majd a következő évben megalakította saját együttesét, a Washingtonianst. 1927-ben Ellington zenekara a keleti parti államokban és számos New York-i klubban már sikeres volt. Az év végén sikerrel pályáztak a harlemi Cotton Club házizenekar-státusára a meghallgatáson. E szerződés eredményei szinte felmérhetetlenek voltak: az állandó rádióadások igen széles körű hallgatósággal ismertették meg a zenekart, és Ellington ez időbeli turnéi és lemezfelvételei is innen eredeztethetők. Szerződésük 1931 elejéig tartott. Ellington zeneszerzői teljesítménye egyszerűen felbecsülhetetlen. Derek Jewell Ellingtonról szóló nélkülözhetetlen életrajzában úgy becsülte, hogy legalább 2000 kompozíciót írt, de a különféle papírszeletekre firkált dallamtöredékekkel együtt ez a szám elérheti az 5000-et is. Ezek között számos olyan dallam van, amely népszerű standard lett - a “Sophisticated Lady", az “In A Sentimental Mood", a “Don't Get Around Much Anymore" és az,, I'm Beginning To See The Light", hogy csak néhányat említsünk.


Tracklist:

01 - Chelsea Bridge (1941)
02 - What Am I Here For? (1942)
03 - Main Stem (1942)
04 - Johnny Come Lately (1942)
05 - The "C" Jam Blues (1942)
06 - Perdido (1942)
07 - Moon Mist (1942)
08 - I'm Beginning To See The Light (1944)
09 - Carnegie Blues (1945)
10 - Blue Cellophane (1945)
11 - Mood To Be Wooded (1945)
12 - The Mooche (1945)
13 - Black And Tan Fantasy (1945)
14 - It Don't Mean A Thing (If It Ain't Got That Swing) (1945)
15 - In A Sentimental Mood (1945)
16 - Things Ain't What They Used To Be (Time's A-Waistin') (1945)
17 - Magenta Haze (1946)
18 - Blue Skies (1946)
19 - Sultry Sunset (1946)
20 - Do Nothin' Till You Hear From Me (1947)
21 - Park At 106th (1947)

Set 37 - CD 2: Woody Herman

Woodrow Charles Herman (1913-1987) amerikai zenekarvezető, jazz zenész (klarinéton, szoprán és esz-altó szaxofonon játszott) és bluesénekes. Csodagyermekként énekelt és szteppelt helyi klubokban, mielőtt vaudeville-ben turnézó énekes lett. Hogy teljesebbé tegye számát, előbb szaxofonozni, majd klarinétozni kezdett. Számos tánczenekarban muzsikált a húszas évek végén, a harmincas évek elején. A negyvenes évek elején számos személyi változás következett, egyeseknek be kellett vonulniuk katonának, másokat az alapvető stílusváltás miatt kellett lecserélni. 1944-ben Herman volt a vezető, amikor First Herd címkével kezdték címkézni, hirdetni a bandet. 1946 végén Herman gazdasági problémák miatt átmenetileg feloszlatta zenekarát. A következő évben a Second Herddel tért vissza, amelyet az utókor úgy ismer, mint a “Four Brothers" bandet. Ez a zenekar különösen modern hozzájárulás a big band zenéhez, és Jimmy Giuffre és mások bopbefolyásoltságú hangszereléseit játszotta. A legfeltűnőbb a zenekar nevének az eredete, amely eredetileg a szaxofonszekciót jelölte. A zenekar sikerei ellenére sem volt igazán népszerű, valószíneltig kissé megelőzte korát. Herman úgy gondolta, hogy csak az újraszervezés segíthet. Herman sem klarinétosként, sem szaxofonosként - időnként altszaxofonozott, néha szopránozott - nem volt olyan virtuóz játékos, mint a swingkorszakban Benny Goodman vagy Artie Shaw. Az ő játéka mélyen a bluesban gyökeredzett, a jazz rendíthetetlen elkötelezettje volt. Eltekintve big band karrierjének hullámzásától, megmaradt az alapelveinél.


Tracklist:

01 - The Good Earth (1945)
02 - Laura (1945)
03 - Your Father's Moustache (1945)
04 - Lady McGowan's Dream (Parts I & II) (1946)
05 - Apple Honey (1945)
06 - Summer Sequence (Parts I - IV) (1946)
07 - Not Really The Blues (1949)
08 - More Moon (1949)
09 - Rhapsody In Wood (1949)
10 - Here Come The Blues (1951)
11 - Life Is Just A Bowl Of Cherries (1951)
12 - Cohn's Alley (1954)
13 - Mulligantawny (1954)
14 - Why Not? (1954)
15 - Would He? (1954)
16 - Off Shore (1954)
17 - Hitting The Bottle (1954)
18 - It Happens To Me (1954)
19 - Strange (1954)
20 - Moten Stomp (1954)

0
2  
Set 37 - CD 3: Stan Kenton

Stanley Newcomb Kenton (1911-1979) amerikai zongorista, innovatív zenekarvezető, nagyszerű komponista és későbbi éveiben dzsesszoktató volt. Ellentmondásos, kultikus figurája a dzsessznek, aki az érzelmeket kifejező, erőteljes, összetett hangzásra helyezte a hangsúlyt. ezdetben különböző tánczenekarokban, például Everett Hoagland és Vido Muso zenekarában játszott, többnyire a nyugati parton, majd 1941-ben megalakította saját együttesét. A band jelentős hallgatóságot toborzott magának a közönség fiatal rétegében, amely zajosan ünnepelte zenéjüket. A negyvenes években Kenton népszerűsége drámaian növekedett, a más zenekarokkal ért csapásokkal szemben láthatólag immúnis volt. Az ötvenes években a lelkesedés ugyanilyen fényes volt és Kenton egy új, 43 tagú zenekart, az “Innovations In Modern Music" együttest mutatta be. Az 1953-as európai turné megerősítette Kenton nemzetközi elismertségét. Zenekarát egy jobban irányítható 19 tagú formációra redukálta, amely New Concepts In Artistry In Rhythm band néven folytatta a koncerteket és a lemezfelvételeket. 1977-ben egészségi állapota leromlott, a kórházi kezelés után 1978 augusztusában ugyan visszatért a zenekar élére, de a zenekarvezetői napoknak mindörökre vége szakadt és kereken egy esztendővel később, 1979 augusztusában elhunyt.


Tracklist:

01 - Easy Go (1950)
02 - Love For Sale (1950)
03 - Viva Prado (1950)
04 - Something New (Sunset Tower) (1950)
05 - Theme For Alto (1951)
06 - Riff Rhapsody (1951)
07 - Dynaflow (1951)
08 - What's New (1951)
09 - Jump For Jump (1951)
10 - Night Watch (1951)
11 - Francesca (1951)
12 - Soliloquy (1952)
13 - Lazy Daisy (1952)
14 - Mambo Rhapsody (1952)
15 - Riff Raff (1952)
16 - Star Dust (1952)
17 - Bags And Baggage (1952)
18 - Bill's Blues (1952)
19 - Cool Eyes (1952)
20 - Beehive (1952)
21 - Lover Man (1953)
22 - Fascinating Rhythm (1953)

Set 37 - CD 4: Shorty Rogers

Milton "Shorty" Rogers (April 14, 1924 – November 7, 1994) A New Yorkban végzett tanulmányok után Rogers Will Bradley zenekaraiban trombitált, ahol is először találkozott Shelly Manne-nel és Red Norvóval. A katonai szolgálat megtörte karrierjét, ám 1945-ben Woody Hermanhoz csatlakozott, és zenekari tagsága idején számos topkisugárzású big band hangszerelést készített. Hermant elhagyva Stan Kenton zenekarában játszott és hangszerelt, ez növelte népszerűségét. A kenton korszakban zenekari társainak is komponált néhány darabot, így például Art Peppernek és Maynard Fergusonnak. Rogers igen intenzíven részt vett a nyugati part jazzéletében, többet tett mint más zenészek, a mozgalom egyik élharcosa volt. Az ötvenes évek számos más albuma, mint például a The Swinging Mr Rogers és a Martians Come Back hathatósan demonstrálták hangszerelési tehetségét és csodás lehetőségeket biztosítottak az alkalmilag összeválogatott zenészeknek, hogy megmutassák tudásukat. A hatvanas, a hetvenes és a nyolcvanas években folyamatosan játszott és írt, intenzíven turnézott és olyan fiatal muzsikusokkal dolgozott együtt, akik az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában éltek, ugyanakkor régi barátai közül Bud Shank és Vic Lewis számos alkalommal vele tartott. Legtöbbször szárnykürtön játszott, annak melegebb, tömörebb soundja jobban megfelelt expresszív játékstílusának.

Tracklist:

01 - Popo (1951)
02 - Over The Rainbow (1951)
03 - Didi (1951)
04 - Sam And The Lady (1951)
05 - Apropos (1951)
06 - Bunny (1953)
07 - Pirouette (1953)
08 - Morpo (1953)
09 - Coup De Graas (1953)
10 - Infinity Promenade (1953)
11 - Short Stop (1953)
12 - Boar - Jibu (1953)
13 - Contours (1953)
14 - Tale Of An African Lobster (1953)
15 - Chiquito Loco (1953)
16 - The Sweetheart Of Sigmund Freud (1953)

Külön köszönet baljan-nak e különleges válogatás megosztásáért és az eredeti feltöltésért!

Kód
http://tinyurl.com/gn7ysny

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]