"Az 1941. vagy 1942. április 19-én született Price kissrácként nekilátott, hogy kitanulja a fekete-fehér billentyűk minden csínját-bínját. Egyszóval autodidakta volt hangszerein, de hallatlan akaraterővel és szorgalommal, igen magas színvonalra jutott, ha nem is tudta lekörözni a született zseniket.
Az első időkben nagyon sok néven szereplő együttese volt - Kansas City Five, Seven or Nine, the Kontours, majd Alan Price Rhythm and Blues Combo. A már régóta elhunyt zseniális Graham Bond - szintén billentyűs - kezdte őket árulni a hatvanas évek elején, de akkor már a banda tagja volt a majdani Animals magja - Eric Burdon, Hilton Valentine, John Steele és Chas Chandler. Felvették jól ismert nevüket, majd kőkeményen belecsaptak a blues közepébe. Mielőtt elkészült volna a The House of the Rising Sun Price-féle változata, felvettek lemezre egy csomó hagyományos bluest és rock and rollt, amelyek csak évek múltán jelentek meg. Játszottak Sonny Boy Williamsonnal, aki eljött megmutatni a fehéreknek a bluest, de a derék herflis rájött, hogy neki is van mit tanulnia a sápadtarcúaktól.
Három évet sem töltöttek így együtt, jóban-rosszban. Alan Price bontotta a sort, s távozásának okaként sok mindent emlegettek. Vannak, akik Eric Burdon énekes "finom úri modorával" magyarázták, hogy a billentyűs véget vetett a zenének. Emlegetnek olyan verziót is, amely szerint emberünk ki nem állhatta a repülőgépet és általában az utazásból eredő feszültséget. Márpedig a mind jobban belelendülő csapat egyre több időt töltött az aszfalton és a levegőben.
Price tehát ment, s csakhamar ismét hallatott magáról: még 1965-ben megszervezte saját együttesét, az Alan Price Set-et. Régi bluest vett elő, a néhány éve elhunyt Screamin' Jay Hawkins: I Put a Spell On You című számát, s ebben hallotta talán először őt a közönség énekelni.
A tetszés azonban kevés volt, nem nyomult a tömeg a lemezeiért és a bulijaira sem." (Kovács Miklós, harmonet.hu)



A számok:
1. I put a spell on You
2. Never be sick on Sunday
3. Iechyd-da
4. Any day now