A 2013 Július 18-i bejegyzés frissítése.
"Astor Piazzolla (1921. március 11., Mar del Plata) az argentin zene egyik kiemelkedő képviselője. Ő az, aki a tangót a klasszikus zenével ötvözte, és a bandoneon (gombos harmonika) nevű hangszert ismertté, elfogadottá tette (a cimbalom is hasonló karriert futott be, Rácz Aladárnak és Sztravinszkijnak köszönhetően). A bandoneonról is szól a Deutsche Grammophon által kiadott dévédén Astor Piazzolla, a hangszert 1854-ben találta fel a német Hermann Uhlig. Buenos Airesben angol és ír tengerészek révén került, szegényeknek kellett az italra, whiskyre való, ezért gyorsan megszabadultak hangszereiktől. A tangót Argentínában fuvolán és gitáron játszották, később csatlakozott a hegedű, majd a zongora is, 1890 körül pedig a bandoneon váltotta fel őket. A különleges hangszert templomban is használták, többszólamú, gazdag hangzása, hangszíne miatt, mely a harmóniuméra emlékeztet.
Astor Piazzolla töretlen úton vált híres zenésszé. Már-már legendás, ahogy ifjúi hévvel felkereste Rubinsteint, hogy tanulna tőle. Megbabonázta a zongoraművész briliáns technikája, így ő is írt egy zongoraversenyt. Egyetlen baj akadt a művel, hogy nem volt semmiféle kísérete (nem tudtam, hogy így kell! – válaszolta Astorunk), ezt Rubinstein meg is jegyezte, mikor becsöngetett hozzá a 18 éves Piazzolla, és paradicsomfoltos mellényében be is invitálta az orosz művész. Rubinstein után Alberto Ginasterához került, nála hat évig tanult, majd a francia Nadia Boulanger-nál folytatta tanulmányait. A neves zenepedagógus biztatta arra, hogy a tangó felé forduljon, hiszen addig írt művei nem voltak egyediek. A tangó és a klasszikus zenei hagyományok ötvözése sikerült, noha némi sztravinszkiji hatást fel lehet fedezni darabjaiban.
Hogy milyen is ez a zene? Első hallásra meghökkentő a komolyzenén nevelkedett embernek, felületesnek, ám színesnek hat, a zenekari darabok hangszerelése is furcsa: rengeteg vonós, hárfa és a bandoneon, valamint a karmester. Kissé emlékeztet a big bandek vagy a szalonzenekarok hangszerkavalkádjára, ám más hangzásvilágot képvisel. „Néha szomorú, néha melankolikus, de néha erőszakos” – vallja a szerző. Egészen egyedi, még akkor is, ha nem szerepelne benne bandoneon, kissé szeszélyes, csapongó, de mindenképp élvezetes, sokrétű. A Piazzolla nevével fémjelzett tango nuevo, új tangó meghódította a koncerttermek közönségét. Legismertebb művei a Buenos Aires, az Adios Nonino, ez a dévédén is szerepel, a Maria de Buanos Aires (opera) és a Libertango. Nemcsak zenekari művei születtek, előszeretettel írt kamarazenei darabokat, szintén különleges összeállításban, filmzeneírói munkássága is kimagasló. Buenos Airesben halt meg 1992. július 4-én." (Lehotka Ildikó Papiruszportal.hu)
Horacio Ferrer szövegkönyvére írt operáját
Toportyán mester jó két és fél éve küldte meghallgatásra, amit ezúton is nagyon szépen köszönök neki.
