Hippinek az elidegenedett fogyasztói társadalom ellen anarchisztikusan és feltűnősködően lázadó, abba beilleszkedni és dolgozni nem akaró fiatalokat nevezték. A hippi elnevezést először az amerikai televízióban használták 1964. április 22-én, a WNBC TV Channel 4-en, New York Cityben, a New York World Fair megnyitásánál. Akkor néhány, a vietnami háború ellen tiltakozó fiatal ülősztrájkot tartott. A hippi csoportosulás tagjainak közös jellemzője volt, hogy hajukat hosszúra növesztették, pólót és farmert viseltek, valamint szerették a Beatlest. Őket hívták hippiknek az NYPD (New York Police Department, New York-i Rendőrség) hivatalnokai és a riporterek. A hippi szó használatának elterjedésében szerepet játszott Herb Caen, a San Francisco Chronicle újságírója is. (Wikipédia)

Minden, ami addig pop volt, átalakult rockzenévé. A zenekarok a blues és a rhythm and bluesból merítették az ihletet, népszerűvé váltak az R&B klasszikusok átdolgozásai, és az észak-amerikai zenészek érdeklődése feléledt saját fekete gyökereik iránt. A hang intenzívebb befogadása, melyet az LSD és a marihuána hatása keltett, létrehozta a pszichedelikus zenét. A korszak zenészei a szórakozást művészetté alakították. A zenei változás nagy katalizátorának a Beatles-t tekinthetjük (Sgt, Pepper, Tomorrow Never Knows). Megjelent Bob Dylan, aki kezdetben Woodie Guthrie folkhagyományait támasztotta fel a kor felfogása szerint botrányos dalszövegekkel.

Ebbe a zenei körbe tartozott a Pennsylvania állambeli Allentown városban született énekes-dalszerző Cheryl Dilcher is, aki New Yorkban a Greenwich Village-i Back Fence kávéházban muzsikálgatott, és 1970-1977 között négy albumot készített.
Ez a lemeze volt az első.

A számok:
A1 A Better Day 3:44
A2 Mercy, Dear Lord, Mercy 2:35
A3 Three Wishes 2:40
A4 Richard Never Cries 2:46
A5 Do I Have To Wait Very Long 3:30
A6 Song By A Bird 3:25
A7 Music Box 0:30
B1 How I'd Like To Go Home 3:18
B2 Cotton Joe 2:50
B3 Little Miss No One 2:33
B4 Happy Times 2:30
B5 Goodbye 3:58
B6 Save The World 3:45

A zenészek:
Cheryl Dilcher - Guitar, Piano, Harpsichord, Vocals
Amedeo Borsetti - Organ, Piano (Electric)
Bette Midler - Voices
David Smith - Flute
David Wagner - Guitar (Bass)
Jim Turner - Voices
John Adelson - Organ, Guitar, Harmonica

John Dee - Producer