A 2010 Július 14-i bejegyzés frissítése.

A bődületes hangú Chris Farlowe (1940), a brit rock és blues egyik legnagyobb formátumú egyénisége, még túl a hetvenedik életévén is rendkívül aktív. Jó néhány személyes fellépése közelebb hozta őt magyarországi rajongóihoz. Elsősorban Lonnie Donegan, a Rolling Stones együttes és természetesen a fekete blues formálta stílusát követte, több mint ötven évet töltött a zenészpályán.
Szülei nem ellenezték, hogy zenész legyen, s 17 éves korában csatlakozott a John Henry Skiffle Grouphoz, amelyet egy évvel később a Johnny Burns Rhythm and Blues Quartetre, 1959-ben pedig a kislemezt is produkáló Thunderbirdsre cserélt. Kezdetben ugyan gitározott is, de hamarosan felhagyott a hangszerrel, és csak az éneklésre koncentrált.
A Thunderbirdsszel Farlowe hamburgi klubokban is megfordult. A zenekarnak tagja volt többek között Albert Lee gitáros, Carl Palmer dobos és Dave Greenslade (majdani Colosseum) billentyűs. Ebben a formációban már ismert művésznevét használta, az általa tisztelt Tal Farlowe amerikai rockzenésztől vette. Első saját kislemeze, az Air Travel című dallal 1962-ben jelent meg.
Miután zenészpályája kezdetétől szívügye volt a blues, feltűnt Alexis Korner válogatott bluescsapatában, s 1965-ben lemezre vette a Stormy Monday Bluest, T-Bone Walker fekete blueszenész klasszikus szerzeményét. (Ki tudja miért, a dal Little Joe Cook álnéven került lemezre.)
A hatvanas évek derekától egyre szélesebb körben vált népszerűvé, főleg azután, hogy 1966-ban listavezető lett a Rolling Stones Out of Time című dalának feldolgozásával, és sikerre vitte a Small Faces All Or Nothing című dalát. Emellett a Rock and Roll Soldier, a Handbags and Gladrags és a Who’s Been Sleeping In My Bed is a sikerei közé tartozott.
A későbbiek során napirenden tartotta a Rolling Stones-dalok feldolgozásait, s énekelt Otis Redding-től is.
Jelentős fordulat volt életében, amikor 1970-ben a Colosseum tagja lett. A kitűnő erőkből álló zenekar, igazi rock-és bluesklasszikusokat produkált lemezen és koncerten, de csak rövid ideig bírta.
Farlowe a Colosseum után az Atomic Rooster-rel folytatta (dobosa szintén Carl Palmer volt), majd szólóban lépett fel. Egy súlyos autóbaleset a hetvenes évek közepén marandó sérüléseket okozott, emiatt évekig távol maradt a zenétől. Asztalosműhelyében dolgozott, és a II. világháborús relikviákat árusító boltjával foglalkozott.
A nyolcvanas évek közepén jelent meg Out of Blue című kitűnő albuma, majd az évtized végén Jimmmy Page Outrider című szólóalbumán énekelte a Hummingbirdöt és a Prison Bluest, ezekkel ismét reflektorfénybe került. 1994-ben csatlakozott az újjáalakuló Colosseumhoz.
Közben Chris Farlowe saját együttesével is folytatta, és szép sikereket ért el. Ezen kívül Dave Clem Clempson gitárossal együtt a Hamburg Blues Banddel turnézott. Láthattuk őt Budapesten és Pakson is a legkülönbözőbb helyszíneken – összesen tíz alkalommal a Colosseummal, a saját együttesével és a Hamburg Blues Banddel. Az egyik paksi koncertjének anyaga alapján 2005-ben elkészítette a szakma által igen kedvezően fogadott Hungary for Blues című kitűnő albumát.
Az utóbbi években koncertezett többek között a Magyarországon többször járt Maggie Bell együttesével egy Maximum Rhythm and Blues Tour című, több mint harminc koncertet magában foglaló brit színházi koncertsorozat keretében. Ezen kívül hangját adta a BBC egyik tv-sorozatához, amelynek zenéjét Dave Greenslade szerezte. (Kovács Miklós)



A számok:
1. Wide Open
2. Blues As Blues Can Get
3. Miss You Fever
4. Don’t Wanna Live Without You
5. Shaky Ground
6. Glory Bound
7. Don’t Think I Will
8. My Best Friend’s Girl
9. Tough On Me, Tough On You
10. Gangster Of Love
11. Cry To Me
12. I Think It’s Gonna Rain Today

A zenészek:
Backing Vocals – Jane Fraser, Stella Gott
Bass – John Price
Drums – Paul Burgess
Fiddle – Steve Simpson (tracks: 6)
Guitar – Mick Green (tracks: 11)
Guitar, Producer – Norman Beaker
Harmonica – Paul Jones (tracks: 7, 11)
Keyboards – Dave Baldwin
Piano – Brendan Gore (tracks: 6)
Saxophone – Dave Lewis (tracks: 3, 9)
Slide Guitar – Micky Moody (tracks: 4, 7)
Vocals – Chris Farlowe