Dohnányi Ernő 1877. július 27-én született Pozsonyban egy művelt, zeneszerető házaspár első gyermekeként. A virágzó, 19. század végi polgári zenei kultúra és a harmonikus családi háttér egyaránt meghatározónak bizonyult számára művészi pályáján. A pozsonyi gimnáziumban tett érettségi vizsgája nem a szülővárosához közelebb eső bécsi, hanem a budapesti Zeneakadémiára jelentkezett. Ezzel nemcsak első világhírű növendéke lett az intézménynek (Thomán István, illetve Hans Koessler osztályában), hanem pár évvel később Bartók Béla is az ő hatására választotta Budapestet. A zeneakadémiai zongora- és zeneszerzés tanulmányok befejeztével 1897. október 1-jén tartotta zeneszerző−zongoraművészi bemutatkozó estjét Berlinben, amelyet hamarosan egyre nagyobb sikerek követtek: a következő években az európai kontinensen, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban egyaránt turnézott – letaglózó sikerrel. Közel száz gyermekkori kompozíciója után 1902-ben jelent meg nyomtatásban első opusza, a c-moll zongoraötös, amelyet Brahms is nagyra értékelt.

1905-ben a berlini Hochschule für Musikra kapott meghívást, ahol fiatal kora ellenére tekintélyes és közkedvelt professzorként működött egy évtizeden át. Első házasságának válsága és az I. háború fenyegetése miatt 1915-ben visszatért Magyarországra. A Tanácsköztársaság idején Bartókkal és Kodállyal együtt a Zenei Direktórium tagja volt, s ennek keretében jelentős oktatási reformokat kezdeményezett a Zeneakadémián. 1919-ben kezdődött példátlan adminisztratív hatalmának kibontakozása: ettől az évtől a Filharmóniai Társaság vezető karmestere, 1928-tól a Zeneművészeti Főiskola zongora mesteriskolájának vezetője, 1931-től a Magyar Rádió zenei osztályának igazgatója, 1934-től pedig a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója lett. A harmincas években személye már nemcsak a magyarországi zenei élet egyik központi alakjának, de megkerülhetetlen hatalomnak is számított.

A II. világháború idején sorra lemondott vezető tisztségeiről, majd 1944 novemberében elhagyta az országot. Előbb Ausztriában húzódott meg, majd a háború után újjászerveződő koncertéletben próbált meg érvényesülni, ebben azonban megakadályozta a Budapestről kiinduló, őt szélsőjobb és antiszemita nézetekkel vádoló politikai rágalomhadjárat. Mivel a vád hivatalos formát nem öltött, hivatalos felmentés sem történt, bár az ügyet az amerikai hadsereg erre kiképzett szervezete, illetve később több más hivatal is kivizsgálta Dohnányi számára kedvező eredménnyel.
1960-ban megbetegedett és február 9-én szívelégtelenségben meghalt.

Az alantas, irígy suttogó propaganda akadályozta meg azt, hogy elfoglalja méltó helyét a XX. század zeneszerzői között, és minket abban, hogy munkássága ismeretével felvértezve tájékozódjunk a zene világában.

A művek:
01. Piano Quintet No.1 In C Minor, Op.1: Allegro
02. Scherzo (Allegro vivace) - Trio - Reprise
03. Adagio, quasi andante
04. Finale (Allegro animato - Allegro)

05. Sernade For String Trio: Marcia (Allegro)
06. Romanza (Adagio non troppo)
07. Scherzo (Vivace)
08. Tema con variazioni (Andante con moto)
09. Rondo (Finale)

10. Piano Quintet No.2 In E-Flat Minor, Op.26: Allegro non troppo
11. Intermezzo (Allegretto)
12. Moderato - Tempo del primo pezzo

A műveket a londoni Scubert együttes (London Schubert Ensemble) adja elő, melynek tagjai:
Mayumi Seiler - violin
Ralph De Souza - violin
Douglas Paterson - viola
Jane Salmon - cello
William Howard - piano