A 2009 Június 8-i bejegyzés frissítése.

A Grand Funk Railroad együttesről, és az általuk játszott zenéről a literatura.hu a következőket írja: "A hatvanas évek végén Angliában bontakozott ki a hard rock mozgalom, de az anyaország érthetetlen módon nem pártolta a keményebb műfaj művelőit, így lemezeik is inkább Amerikában fogytak. A kezdeti nehézségeket a brit rockerek úgy küszöbölték ki, hogy amerikai turnékat rendeztek, néha évente többet is. Ezeknek a turnéknak a hatására egyrészt az amerikai zenészek is felfedezték az angol hard rockot, továbbá a zenei piacon is beindult egy új gépezet. E két hatás eredményeként sok nagyszerű együttes született, köztük a Grand Funk Railroad. Bár a zenekar létrejöttét 1969-re teszik, már elötte is létezett nagyjából ebben a felállásban de más néven. Ez a Michiganben létrejött együttes kezdetben azzal keltett feltűnést, hogy ők játszották a leghangosabb és legkeményebb zenét. És kizárólag rossz kritikát kaptak. Az On Time azonban megtörte az ellenállást és vele felkapaszkodtak a sikerlisták élére. Pillanatok alatt óriási sztárokká váltak, fellépési díjaik soha addig nem tapasztalt magasságokba emelkedtek. A sikert bőven ki is használták, évente két-három lemezt jelentettek meg. Ez eleinte nem rossz, hiszen a rajongók szivesen veszik a ragyogó albumokat, azonban az ilyen tempó általában hamar kiégéshez vezet. 1971-ben nevükből elhagyták a Railroadot, mint Grand Funk működtek tovább. Az együttes tagjai mellett a menedzserüknek, Terry Knightnak is köszönhető a hajsza, amit diktáltak. A trió: Dron Bewer (1948. szept. 3.), Mark Farner (1948. szept. 9) és Mel Schacher (1951. ápr. 8.). 1972-ben egy billentyűssel - Craig Frosttal lett bővebb a hangzás, hiszen Farner is játszott billentyűs hangszereken. Az új taggal nőtt a jó énekesek száma az együttesben, így minden adva volt a további sikerek eléréséhez. Ekkor készült el a legendás Phoenix album, amely mérföldkő lett a banda történetében.
Az 1970-74 -es időszakban rendkívül sikeresek voltak. Kilenc platinalemezük jelent meg, és olyan maradandó szerzeményeket irtak, mint az Inside Looking Out, vagy a Trying To Get Away. A siker fényében azután hígult a zenéjük míg 1976-ban végül feloszlottak. Farner és Brewer 1981-ben újra létrehozták a Grand Funkot, de a nagy szikra nem gyújtotta meg a siker fáklyáit. A banda mind a mai napig koncertezik a következő felállásban: Brewer, Schacher, Max Carl énekes, Bruce Kulick gitáros (ex Kiss), valamint Tim Cashion billentyűs."
Kiegészítésül csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ez volt a csapat első, Terry Knight producer nélkül készített lemeze.
A lemezt Kosfek barátunk küldte, kedvességét ezúton is köszönöm.

A számok:
1. Flight Of The Phoenix
2. Trying To Get Away
3. Someone
4. She Got To Move Me
5. Rain Keeps Fallin'
6. I Just Gotta Know
7. So You Won't Have To Die
8. Freedom Is For Children
9. Gotta Find Me A Better Day
10. Rock & Roll Soul

A zenészek:
Mark Farner - guitar, harmonica, keyboards, vocals
Mel Schacher - bass, vocals
Don Brewer - drums, congas, percussion, vocals
+
Craig Frost - organ, clavinet, harpsichord, piano, vocals
Doug Kershaw - violin, electric fiddle