A 2010 Január 18-i bejegyzés aktualizált frissítése.

Howard Hoagland "Hoagy" Carmichael (1899 – 1981) volt a minden idők legtöbbször felvételre került négy amerikai dal zeneszerzője. (Stardust, Georgia on My Mind, The Nearness of You, Heart and Soul).

A hellofm.hu, Audry ismertetőjéből:
"Ha halomba raknánk azt a bugyimennyiséget, amelyet Sinatra, Nat King Cole, Bing Crosby és társaik 1929 óta a Stardust segítségével leénekeltek a hölgytársadalom érzelmesebb feléről, gyanítom, a csúcsot valahol a Csomolungma teteje táján kellene keresnünk. Hoagy Carmichael, a maximalista zseni tollából olyan dalok születtek, mint a Lazy River és a Georgia On My Mind, ő mégis úgy érezte, elvesztegette tehetségét. De akkor hogy lett mégis John Lennon kedvenc zeneszerzője?
A vékonyka fiú, akinek dalaiért versengtek a valaha élt legkiválóbb jazzénekesek, Bloomingtonban született, 1899. november 22-én. Zongora iránti rajongását az anyatejjel szívta magába, ugyanis édesanyja számára a zene volt az egyetlen menekülési útvonal a nyomasztó szegénységből. Esténként leültek fiával a hangszer elé, és dalolva próbálták elfeledni, hogy vándorcirkuszhoz hasonló életet éltek: amerre az édesapa munkája szólította őket, a család oda költözött. (Hoagy mellesleg épp egy cirkuszi társulatról kapta, akik a szüleinél vendégeskedtek édesanyja terhessége alatt.)
A kisfiút hatéves korában kezdte el komolyabb zenei oktatásban részesíteni édesanyja, ám a tanítvány hamarosan túlszárnyalta az elvárásokat, így tizenéves korától Reg DuValle, az ismert „Ritmuskirály” vette pártfogásba. A biztos szolfézsalapokra szépen föl lehetett építeni az improvizációs gyakorlatokat, így a fiatal Hoagy egyre biztosabb kézzel bánt hangszerével – persze mindezt csak szabadidejében, hisz neki is kétkezi munkát kellett végeznie. Az egyik napról a másikra élő családot azonban tragédia sújtotta 1918-ban: keserves betegség után meghalt Hoagy kishúga. Valószínűsíthetően az akkor tomboló influenzavírus okozta a kislány halálát, ám – ahogy azt Carmichael később önéletrajzában leírta – a végzetes leépülés talán elkerülhető lett volna, ha van pénzük orvossal kezeltetni az alig három éves Joanne-t. A családtagok azonban késő estig dolgoztak, hogy elkerülhessék az éhkoppot, így gyakorlatilag ápolni is alig tudták a gyereket.
Carmichael ekkor határozta el végérvényesen, hogy kitör ebből a borzalmas nyomorból. Első soványka fizetését (már ami a zenészi tevékenységet illeti legalábbis) egy egyetemi bálon szerezte, még ebben az évben. Hogy ne csak a zongorakarrierre támaszkodhasson, felvételizett a jogi egyetemre Indianapolisba, ám ezt csak úgy tudta finanszírozni magának, hogy közben végighaknizta az államot. A megfeszített munka kétszeresen meghozta a gyümölcsét: egyrészt megszerezte ügyvédi diplomáját, másrészt szoros barátságot kötött az akkor már egyre ismertebb Bix Beiderbecke kornettossal. (Akiről az a hír járta, hogy ifjonti hevében ő volt a világ leghangosabban játszó rézfúvósa. Állítólag halálát is ez okozta: a túlzott erőlködés és a rezonancia tönkretette a koponyacsontját és az agyát.) Feltörekvőben levő barátja bemutatta Carmichaelt Louis Armstrongnak, aki ekkor még King Oliver felügyelete alatt bontogatta szárnyait. Kezdetben a Hoagy által írt dalokat kézenfekvő módon Beiderbecke játszotta lemezre, mígnem Washboard Blues című szerzeményét maga a (minden tekintetben) nagy Paul Whiteman karolta fel, és innentől az ifjú titán üstökösként hódította meg a jazz csillagporos egét."

A dalok:
A1 The Old Music Master
A2 Hong Kong Blues
A3 Memphis In June
A4 Ole Buttermilk Sky
A5 My Resistance Is Low
A6 Rockin' Chair
A7 Riverboat Shuffle
A8 Georgia On My Mind
B1 Lazy River
B2 Judy
B3 Stardust
B4 In The Cool, Cool, Cool Of The Evening
B5 Moon Country
B6 Baltimore Oriole
B7 Little Old Lady
B8 Washboard Blues