"John Fahey (1939-2001) a legjelentősebb amerikai gitáros egyéniségek közül való, a fémhúros akusztikus gitár mint szólóhangszer úttörőinek egyike. Stílusa, technikája rendkívül nagy hatással volt a későbbi gitáros nemzedékre, amerikai primitívnek szokás titulálni az irányt, amin haladt, a festészetből kölcsönözve a terminus technicust, jelezve művészete öntörvényű természetességét. Fahey a folk és blues tradíciókból merített, de jól belemártotta a klasszikus zenei, a brazil, indiai és absztrakt modern zenei hagyományokba, így hozva létre originális, eklektikus, de harmonikus zenei világát.
1952-ben rendelte első gitárját a Sears-Roebuck katalógusból 17 dollárárt. Párhuzamosan a gitár iránti érdeklődésével, komoly lemezkollekciót is összegyűjtött. Főleg a bluegrass és a country érdekelte az amerikai zenei hagyományból, de mikor egy lemezbeszerző útján, amit mentorával és barátjával, Richard K. Spottswood zenetudóssal tett Baltimore-ba, meghallotta Blind Willie Johnson Praise God I'm Satisfied gospel blues felvételét, felfedezte magában a korai blues zene szeretetét is.
Gitárjátéka és zeneszerző művészete párhuzamosan fejlődött, Fahey kifejlesztett egy stílust, amiben egyesítette a 78-as fordulatszámú lemezekről hallott bluesokban felfedezett mintákat, technikákat kedvenc kortárs klasszikus szerzői, Charles Ives a hangfürtök, az aleatória, a negyedhangok, az atonalitás amerikai úttörője és első mestere és Bartók Béla disszonáns motívumaival, hangzásával. 1958-ban készítette első lemezét, nagy lemezgyűjtő barátja Joe Bussard amatőr Fonotone labelje számára Blind Thomas művésznév alatt. A rákövetkező évben - mivel lövése sem volt, hogy lépjen kapcsolatba profi lemezcégekkel és feltételezte, hogy a nagyok úgysem érdeklődnének zenéje iránt - eldöntötte, hogy első albumát saját maga jelenteti meg egy benzinkúttól húzott fizetéséből és egy kis kölcsönből, amit egy episzkopális lelkipásztortól kapott. " - írta Bauhaus az azóta sajnos megszűnt remek blogjában.

John Fahey életében mindössze két élő lemeze jelent meg: 1980-ban a Live in Tasmania, illetve 1997-ben a Georgia Stomps, Atlanta Struts & Othet Contemporary Dance Favorites címűek.

A lemezen hallható felvételeket 1978. Március 20-án Németországban, a brémai Bürgercentrum Neue Vahr színpadán a Radio Bremen rögzítette.

01. On the Sunny Side of the Ocean – 3:52
02. Spanish Two-Step – 2:09
03. Lion – 6:28
04. Poor Boy a Long Way from Home – 5:02
05. Wine & Roses – 4:17
06. Steamboat Gwine 'Round de Bend – 4:07
07. Worried Blues – 2:10
08. Some Summer Day – 3:26
09. Candy Man (Reverend Gary Davis) – 4:05
10. Stomping Tonight on the Pennsylvania/Alabama Border – 8:16
11. In Christ There Is No East or West (Traditional) – 8:05
12. Beverly – 11:42
13. Requiem for John Hurt (Funeral Song for Mississippi John Hurt) – 4:12