"Lehet, hogy egy zenész számára nem az a legnagyobb dicséret, ha szemtől szembe ajnározzák, hanem az, ha távollétében megállapítják súlyos hiányát. Nos, közéjük tartozik az amerikai Leon Russell, aki ugyan több hangszerrel kitűnően bánik (elsősorban persze a zongorával), s zeneszerzőként sem akárki, mégis "csapatmunkásként", sessionzenészként emlegetik a leggyakrabban.
Szinte senki sem emlékszik már eredeti hajszínére, viccelődnek rajta, hogy már eleve fehér hajjal jött világra 1942. április 2-án az Oklahoma állambeli Lawtonban. (Igazából huszonévesen őszült meg.) Mindössze tizennégy éves volt, amikor még néhány esztendőt hozzáfüllentve egy tulsai bárba beszökött és játszott a Band együttes környezetéből ismert Ronnie Hawks és a Hawkins együttessel. Nem sokkal ezután Jerry Lee Lewist kísérte, kicsit később James Burtontől vett gitárleckéket, majd többek között Glen Campbellel muzsikált, s tagja volt Phil Spector, a neves producer stúdiózenekarának.
Még csak huszonötéves volt, s már saját stúdióval büszkélkedett. A hatvanas évek második felétől számos kitűnő dalnak volt a hangszerelője, a hosszú sorból mindenképpen érdemes kiemelni a River Deep Mountain High (Ike és Tina Turner), a Mr. Tambourine Man (Byrds) című dalokat. Turnézott a Delaney és Bonnie együttessel, s megírta Joe Cocker egyik leghíresebb dalát, a Delta Ladyt. Rögtön utána a smirglihangú Joe egyik legjobb lemezéhez, a Mad Dog and the Englishmenhez kapcsolódó turnét szervezte, 43 tagú kompániát verbuvált a koncertekhez. Természetesen ő sem csak vezényelt, hanem zongorázott, gitározott, sőt basszusgitáron is játszott.
Russell sok műfajban nagyon erős, elsősorban a rhythm and blues áll hozzá közel, de a dzsessz és a rock is illik zenészlelkéhez. Zenélt a Byrdsszel, Barbra Streisanddal, Steve Cropperrel, Edgar Winterrel, sőt Frank Sinatrával is. A zenésztársaknak nyújtott "kis baráti segítség" mellett nem hanyagolta el saját szólókarrierjét sem. Több mint harminc szólóalbuma készült munkássága négy évtizedében, több közülük a listák élvonalába került." (stop/MTI)
A lemez igazi stílusparádé. A felvételek készítői:
Leon Russell - Synthesizer, Banjo, Bass, Guitar, Piano, Keyboards, Piano (Electric), Vocals
John Cale - Guitar, Guitar (Electric)
Willie Nelson - Guitar, Guitar (Rhythm), Vocals
Don Preston - Dobro, Vocals, Guitar
Odell Stokes - Guitar
Edwin Scruggs, Linda Hargrove - Acoustic Guitar, Guitar
Pete Drake - Guitar (Steel)
Joey Cooper - Guitar, Vocals
Carl Radle, Henry Best, Ric Wilson - Bass
Jim Keltner, Robert Sinclair Wilson - Bass, Drums
Cam Wilson - Organ, Percussion, Vocals (Background)
Charlie Wilson - Keyboards, Vocals
John Gallie - Keyboards
Karl Himmel, Chuck Blackwell, Jamie Oldaker - Drums
William Kenner - Mandolin
Chris Clayton, Ronald Wilson, Tommy Lokey - Horn, Vocals (Background)
Ann Bell, Pam Thompson, Marcy Levy, Lena Stephens - Vocals, Vocals (Background)

A számok:
01. If I Were a Carpenter
02. Smashed
03. Leaving Whipporwhill
04. Spanish Harlem
05. Streaker’s Ball
06. Working Girl
07. Time for Love
08. The Ballad of Hollis Brown
09. Mona Lisa Please
10. Stop All That Jazz
11. Wild Horses (bonus track)
12. With Willie Nelson – Wabash Cannonball (bonus track)