Lehet, hogy egy zenész számára nem az a legnagyobb dicséret, ha szemtől szembe ajnározzák, hanem az, ha távollétében megállapítják súlyos hiányát. Nos, közéjük tartozik az amerikai Leon Russell, aki ugyan több hangszerrel kitűnően bánik (elsősorban persze a zongorával), s zeneszerzőként sem akárki, mégis "csapatmunkásként", sessionzenészként emlegetik a leggyakrabban.

Szinte senki sem emlékszik már eredeti hajszínére, viccelődnek rajta, hogy már eleve fehér hajjal jött világra 1942. április 2-án az Oklahoma állambeli Lawtonban. (Igazából huszonévesen őszült meg.) Mindössze tizennégy éves volt, amikor még néhány esztendőt hozzáfüllentve egy tulsai bárba beszökött és játszott a Band együttes környezetéből ismert Ronnie Hawks és a Hawkins együttessel. Nem sokkal ezután Jerry Lee Lewist kísérte, kicsit később James Burtontől vett gitárleckéket, majd többek között Glen Campbellel muzsikált, s tagja volt Phil Spector, a neves producer stúdiózenekarának.
Még csak huszonötéves volt, s már saját stúdióval büszkélkedett. A hatvanas évek második felétől számos kitűnő dalnak volt a hangszerelője, a hosszú sorból mindenképpen érdemes kiemelni a River Deep Mountain High (Ike és Tina Turner), a Mr. Tambourine Man (Byrds) című dalokat. Turnézott a Delaney és Bonnie együttessel, s megírta Joe Cocker egyik leghíresebb dalát, a Delta Ladyt. Rögtön utána a smirglihangú Joe egyik legjobb lemezéhez, a Mad Dog and the Englishmenhez kapcsolódó turnét szervezte, 43 tagú kompániát verbuvált a koncertekhez. Természetesen ő sem csak vezényelt, hanem zongorázott, gitározott, sőt basszusgitáron is játszott.

Russell sok műfajban nagyon erős, elsősorban a rhythm and blues áll hozzá közel, de a dzsessz és a rock is illik zenészlelkéhez. Zenélt a Byrdsszel, Barbra Streisanddal, Steve Cropperrel, Edgar Winterrel, sőt Frank Sinatrával is. A zenésztársaknak nyújtott "kis baráti segítség" mellett nem hanyagolta el saját szólókarrierjét sem. Több mint harminc szólóalbuma készült munkássága négy évtizedében, több közülük a listák élvonalába került. (stop.hu)
2011 március 14-én a new yorki Waldorf Astoria Hotelben zajló gálán kiemelkedő zenészi és szerzői munkájáért a Rock and Roll Hall of Fame, a rock and roll dicsőségének csarnokába választották.