A grunge, progresszív és garage jegyekkel bíró Turbo 2005-ben született az alapító tagok közös rock and roll iránti szereleméből. 2006 elejétől folyamatos koncertezés kezdődött, 2007 tavaszára elkészült az első, Németországban rögzített EP “Boarman sessions” címre keresztelve.
Néhány tagcserét követően a zenekar végleges felállása: Tanka Balázs – ének, Vigh David – gitár, Dure - Hammond/Fender Rhodes + ének, Jero – basszusgitár, Delov Jávor – dob.

A tízéves Turbo öt tagja három nagylemez után döntött úgy, hogy egy picit visszavonul feltöltődni, családi életet élni, és megszűnni ugyan nem fognak, de a közeljövőben csak őrlángon fog működni a zenekar. Ugyanakkor régóta érett már a tagokban egy akusztikus nagylemez ötlete, amit először a müpás akusztikus koncerthez akartak igazítani, végül mostanra készült el, de így még jobb, mert egyrészt karácsonyi ajándék minden rajongónak, másrészt máris jelzi, hogy a leállás alatt is küld azért életjelet a formáció és ez a negyedik nagylemez ráadásul elég komoly jelzés. A kitűnő akusztikus anyag alább hallható, a készültéről Tanka Balázs énekes nyilatkozott a Recordernek: „ennek az akusztikus lemeznek valóban nagyon hosszú a története. Legelőször akkor merült fel bennünk az ötlet, amikor 2009-ben először és az elsők között játszottunk az MR2 Akusztikban egy speciális, akusztikus fellépésen. A koncertnek szép sikere volt, a P. Mobil-feldolgozásunkat, a Lámpagyárat gyakran játszotta a Petőfi, és mi is nagyon élveztük így a zenélést. Az ötlet egy ideig érlelődött, és a második albumunk, a 2011-es Lost Measure idején már születtek kifejezetten ilyen tematikájú dalaink, de akkor azt gondoltuk, hogy ez nem illik egy zúzos lemez hangulatába. A Moonchild például már ekkor megszületett, de félretettük, hogy majd egy későbbi koncepcióba jobban illeszkedik. A harmadik albumnál, a 2014-es Pentagramnál már kifejezetten volt egy olyan ötletünk, hogy az időközben született akusztikus dalokat összegyűjtjük egy második lemezre és akkor egy dupla anyagot adunk ki, de végül ez sem valósult meg, viszont ekkor már tényleg megfogadtuk, hogy a következő kiadvány az ez a lemez lesz. Összeszedtünk mindent, amit őrizgettünk a stúdiónk winchesterén, a legrégebbi felvétel 2009-es egyébként, még akkor fel is énekeltem bizonyos éneksávokat hozzá, aztán helyet kapott az összes akusztikus dalunk, amiket írtunk az évek alatt, plusz van néhány szám, amiről már születésükkor sejtettük, hogy bár először rockosan kell azokat megjelentetni, de jól működnek majd akusztikusan is, ilyen Whirpool vagy a Liquid Silver. A Lullabies For Awakening így a zenekar őrlángon való működésének első életjele lett, végül többet dolgoztunk rajta, mint amikor még aktív volt a zenekar, de mindannyian nagyon élveztük az ezzel való foglalatoskodást, és a jövőben sem tűnünk el teljesen, tervezünk klipeket is némelyik dalhoz ezek közül. Azt nem tudjuk, hogy mikor lesz újra teljesen aktív a zenekar, majd ha mindannyian úgy érezzük, hogy készen állunk rá, így aztán koncerteket sem tervezünk egyelőre, de persze ha kapunk mondjuk egy visszautasíthatatlan ajánlatot akusztikus koncertre, akkor biztosan elgondolkozunk rajta!”

A számok:
01.Kingdom Of Dust
02.Avalon
03.First Rays Of The Sun
04.Moonchild
05.Hangs In The Sky
06.City Of Satellites
07.Indecision
08.Homesick
09.Liquid Silver
10.No Good At Saying Goodbye
11.Whirlpool
12.Just Before Dawn