A 2012 Április 25-i bejegyzés frissítése.

"Ha jó kis öreges blues-jazz és southern rock keverékre vágyik valaki, akkor a Gov't Mule mellett a Widespread Panic jelenthet menekülési útvonalat... Az öregfiúk 1986-ban, a georgiai Athens-ban alakultak, összeraktak 3 milliónyi eladott lemezt, 7 élő, 1 válogatás, 4 archív és ennek előtte 10 stúdió cuccal...
A Widespread Panic kettős életű zenekar... Egyrészt van egy végtelenül benyugtatózott progresszív lazulásuk, ami kellően maszatos, itt-ott akusztikus, viszont nagyon szellemes blues-ihletettségű énektémákkal van megpakolva. Másrészt viszont már az első dalban is kapunk az instrumentális részletekben egy-egy nagyon tökös régimódi southern rock riffet, amitől a legszőrösebb tökű motoros öregfiúnak is beindulhat a nyál-elválasztása... A dolgot feldobják némi bulisabb, halálosan amerikai profi-rádió rockkal, ami legközelebb valahol a modern kori Lynyrd Skynyrd-hoz nagyon hasonló mega-érzéshez van...
A különbség csak annyi, hogy a Widespread Panic-ot nem kapta el a nagyzolás... Valahogy minden gyilkos riff, vagy gyilkos buli mögött érezni, hogy itt bizony ötvenes arcokról van szó... A dologban az a legszebb, hogy gyönyörűen elnyújtott blues szólóikban annyira hitelesek tudnak maradni, hogy legfrissebb mega hangzás vagy általános blues-soul ritmus sem tudja kizökkenteni az embert a gyönyörűségből...
Csak azt teszik, amihez legjobban értenek... Halálosan profi, sokszínűen felkevert blues környéki muzsikát tolnak, amivel egy füstös kocsmában ugyanúgy megélnének, mint egy hatalmas arénában... Minden hangot élmény hallgatni, a legmélyebben dörmögő mackós énekhangtól, az elmélyült akusztikus aláfestésekig... Olyan kimunkált és finom hangulatot áraszt ez az egész album, amit egy bizonyos idült korban már nagyon meg lehet szeretni... Elég csak belőle egy csipetnyit beszippantani, és már sorakozik is belőle a polcon mind a tíz stúdió album...
A Widespread Panic könnyed mélysége olyan időtlen, mint maga a blues rock... és pont ettől tűnik nagyszerűnek! Aki még nem simeri őket, azoknak akár ezt a Dirty Side Down-t is ajánlhatom, mert ez bizony jó lecke lehet mindenkinek... Ha van problémám az albummal, akkor az csak egyedül annyi lenne, hogy azért többször is kiengedhetnék rajta azt a bizonyos szőrösebb tökű southern rockot... de nem panaszkodom, nincs miért..." (Passzio.hu)
A csapat tagjai:
John Bell - ének, gitár
John Hermann - billentyűs hangszerek, ének
Jimmy Herring - gitár
Todd Nance - dob, vokál
Domingo S. Ortiz - percussion
Dave Schools - basszusgitár, vokál

Vendég: John Keane - Pedal Steel és akusztikus gitár

A számok:
1. "Saint Ex"
2. "North"
3. "Dirty Side Down"
4. "This Cruel Thing" (Vic Chesnutt cover)
5. "Visiting Day"
6. "Clinic Cynic"
7. "St. Louis"
8. "Shut Up And Drive"
9. "True To My Nature"
10. "When You Coming Home"
11. "Jaded Tourist"
12. "Cotton Was King"

Köszönöm!

Szívesen!